Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)
Tóth György: A varrótű
visszahajtott fej a spirálfej b 0= kovácsolt fej c öntött fej d Q= túheerv 3. ábra. A gombostűvel kapcsolatos fogalmak szemléltetése, a) Visszahajtással készült fejű gombostű, b) spirálfejjel ellátott gombostű, c) kovácsolt (préselt) fejű gombostű, d) öntött üvegfejű gombostű tűfok tűhegy horog tűhegy hosszú csatorna Î fokszűkület 4. ábra. A varrógéptűvel kapcsolatos fogalmak szemléltetése, a) Weisenthal-féle kéthegyű varrógéptű, középen lévő tűfokkal, b) horgas hegyű varrógéptű, c) ma is általánosan használt varrógéptű A kézi varrótűket általában rövid, közepes és hosszú méretekben gyártják, hegyüket hegyes és tompa kivitelben készítik, hogy csak a legjellemzőbbeket említsük. Finomságukat (vastagságuk) 1 és 12 között számozzák; a 12 jelű tű már nagyon vékony. A tű gyártása A Honművész 1835 október 8-i számában, a Túcsinálói remekmű című cikkében írja: „Londonban a ' legközelebbi műkiállitás alkalmával valamelly Angol egy közönséges varró tűt is hozott, mellyet csak nagy könyörgés után vettek-fel, 's mellynél mindenki a'nélkül, hogy észre vette volna, részvét nélkül ment el. A' kiállítás végeztével annak készítője Balton úr a' dijbirákat varrótűjéhez vezeté, 's mikroskop által megvizsgáltatá: de hasztalan! A' dijbirák semmit se vettek észre a' tű felületén. Ekkor Balton úr kisrófolá tűjét, 's belőle egy másikat vön elő, ebből ismét egy másikat, 's igy tovább, míg hatot ki nem vett belőle. A' birák nem tagadhatákmeg tőle csudálkozásukat, 's a' dijt ezen remekműnek Ítélték oda." 2 Hogyan készülhettek ezek a tűk? I. e. 1750 körül Samsi-Adad asszír király Mári uralkodójának 10 000 db vastag szeg rendelését igazolja vissza. Ez az első bizonyíték fém szög létezésére. Ha szeget gyártottak, akkor tűt is tudhattak gyártani 3 . A nemes- és színes fémek viszonylatában az öntés, majd vékonyító kalapálás jöhetett számításba. Az első tűknek nem volt tűfoka, azok lényegében árak voltak és az összeerősítendő anyag előzetes átlyukasztását szolgálták. Ezeknek az áraknak azonban volt olyan változata is, amelyben az ár hegyes végébe lyukat készítettek és ebbe fűzték bele a „varrócérnát", amely általában valamilyen természetes „szálasanyag'Volt. A lényegi rész, a tű fokának kialakítását kezdetben a tű szárának visszahajlításával végezték. A finom tűk fokának átlyukasztásához még nem volt alkalmas szerszámuk. A tűfokot helyettesítette egyes népeknél a tű szárvég elvékonyítása, és ehhez a szárvéghez egyszerűen hozzákötözték a varrófonalat, int stb. Arra is vannak utalások, hogy pl. a csont tűk fokát a csontnál keményebb anyaggal, pl. tűzkő szilánkkal „kifúrták". Az első tűfokról i. e. 3000-ből van ismeretünk. A primitív technológia ellenére az etruszk, kelta, görög és római kultúrákból találunk olyan
