Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838

amelyen megfogalmazhatnák általános sérelmeiket a mesterek és azokat a nádorhoz, vagy a Helytartótanácshoz nyújtanák be kedvező' rendelkezések érdekében. A beteg mesterekről Jablonszky sajnálattal ír, mivel azok a műhelyben dolgozó legényeknek vannak kitéve. A bérpótlás a konyhai étkezés költségesebb vitelét követelve, romlásba dönti a szegény beteget. A céhszabályokban előírt betegápolás, segítés terhét a legények nem vállalják, mesterüket elhagyják. - A temetésről szólva Jablonszky kifogásolja a „temetési áldomást", amelyet egy forintban számoltak el. Az özvegyet ne legyen szabad erre kötelezni, fizessen az, akinek módjában áll. - Az özvegyek állapota még rosszabb. Ha legényeket tartanak, azok követeléseit, molesztálását kell kibírniuk, esetleg kénytelenségből velük házasodniuk. A műhely megbecstelenítése igaztalan vádakkal nem ritka eset. Múlhatatlanul szükséges a legények rendszabályozása. Végszóként Jablonszky elismeri a magyarországi céhszabályok fellazulását. Kéri a magyar kalaposok összetartását, az erdélyi legények szabad vándorlását. A 19. század első harmada már az ipari forradalom kezdete európaszerte, növekszenek a szabadalmazott manufaktúrák. Ennek következtében tönkrementek a kis műhelyek, növekedett a munkanélküliség, tömegessé vált a nyugatra kivándorlás, Amerikába, illetve a keleti országokba. Ez utóbbiakban a török kiűzése után központi rendelkezések is elősegítették a megtelepedést a falvakban, de szorgalmazták a kézművesek műhelyalapítását is. Térkép mutatja be a német nyelvterületről hazánkba érkezett kalaposlegények származási helyeit. A grafikon pedig azt szemlélteti, hogy a külföldi és a magyarországi legények aránya miként változott a 18-19. században. Láthatjuk, hogy a hazai legények aránya csak az 1840 körüli időben alakul kedvezően, a kiegyezés után tovább növekszik a magyarországiak aránya. Jablonszky javaslatai általános véleményt is kifejeztek, hiszen a Klauzál-féle 1848. évi céhreform sok tekintetben azonosan igyekezett a céhek helyzetét rendezni. Sajnos a céhek megszüntetésére csak 1872-ben kerül sor. Jablonszky a gondokat a gyakorló mester szemével látta, a céhek belső gondjait hitelesen ábrázolta, írása egyúttal korrajznak is tekinthető. Ottó Domonkos The hatters of Gyöngyös, 1838 Simon Jablonszky

7 was born in 1805, was released from his apprenticeship in 1824 and set out for his travels in 1825. He never crossed the borders of the country but spent a longer time working in Transylvania. He returned in 1828 and got married in the same year. Between 1829 and 1843 the couple had six children, five of them died in childhood. The only son, who lived to be an adult, did not learn the trade but became a soldier. The hatters of Gyöngyös formed a German guild, although there were Hungarians among the members, too. Their charter of incorporation was equally formulated in German and also their new statutes from the year 1821 remained written in German. The members of the guild adhered in the 18th century most probably to the leading guild of Buda. In the course of his travels Jablonszky had to endure many rough habits he attributed to the German journeymen. It was this experience that induced him in 1838 to summarize his views with the aim of improving guild life. In the preface of his manuscript he stresses that they can't have a quiet life because of the aggressive conduct of the German journeymen. He wanted to impart his experience to his fellow masters so that they could shape up common views. He urges that the guilds adopt Hungarian ways, because morals and honest life are satisfactory in Hungarian guilds. He condemns the fact that journeymen of Transylvanian guilds are excluded from the workshops in Gyöngyös. He himself considers the production, in Hungary, of the best and durable hats as adequate and does not believe it necessary that Hungarians go abroad for their travels. In the chapter about apprentices he misses their moral upbringing, complains about their neglect-