Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838

vetemedik, mit töbnyire rá érő pajtásitól tanúi meg. Ugyan is, mi kénteleníti inasainkat ollykor a drága gyapjúlopásra? Ünnep és vasárnapokon a ráérő idő, mert máskép pénze nem lett volna a mulatságra:Ezt elején rá érésbül, később szokásbul, végre minden napi kenyere meg szerzése tekintetébül cselekszi; Mit ha az oskolába foglalkozva töltené idejét, soha se cselekedhetne. Legyen tehát inasi oskola minden városba ahol csak Czéh van, s abba ne csak asztalos, vagy kőműves járjon, hanem kalapos és Csizmadia is. Nem hallgathatom el némelly kalapos Czéhnek azon bal szokásait, hogy inasságra többet egynál fel fogadni nem engednek egyszerre; azon ki nézésbűi, hogy ez által a mesterek száma ne szaporodjon. Ne legyünk igazságtalanok Uraim! ne hogy az igazság bosszúra ingerűljön Czéheink ellen. Ha mi mesterek többen lennénk is, többen vannak a mű fogyasztók is minden szaporodott a Világon - s a szükségesek még is mindennek ki rendeltetnek; Mennyit nyernénk pedig a több inasok tartása által, arról alább a Legényekről írt értekezésembe szóllandók. Még azon nem igazságos, sőtt törvény elleni cselekedetünket kell megemlítenem, mi szerint az Inasok fel fogadásáért - szegődés - olly nagy taxát veszünk a Czéhládába fizetendőt, annyira; hogy ez által többek vissza tartóztatnak a mesterséghez való állástól, némelly mesterek pedig a tanúlára való fel tálalástól; amazok, mert a maguk költségein tanúinak, ezek pedig ha szegényebb sorsut fogadván fel, a járandóságot fizetni magukra válalván, azt tellyesíteni sokalják. A szegődés taxájának igaz járandóságát: L. Azt lsö Cs. Igazságosak legyünk, meg gondolván, hogy sáfári vagyunk tetteinknek. A Legények álapottya. Szegődött s eltöltött inasi éveit eltöltvén az inas fel szabadul, és Legény lessz. Ezen álapottyába a kalapos Legény az önkény és függetlenség leg felsőbb fokára emelkedik és áll mindaddig, valamíg mesterré nem lessz, vagy házasságra nem kötelezi magát. Szomorúan tapasztaljuk pedig következéseit a kalapos Legényi függetlenségnek. - Vigyázzunk Mesterek! mert számadásunkba álnak ezen eseteink és ha az örök életbeni boldogtalanságra jutandnak Mi leszünk azon Lelki ösmeret szüntelen mardosó, s emésztő szerencsétlenségnek okai, és eszközei, mert ha árt kés a gyermeknek, midőn azzal vagy magát vagy gyermek társát meg sérti, nem azon gyermek bűne, kinél a kés vagy játékbúi, vagy történetbül volt, hanem azé, kinek hatalmába, sőtt kötelességébe ált azt tölle vagy el venni, vagy elölle jól elrejteni, és nem cselekedte, így vagyunk mi is látjuk, s tapasztaljuk saját házunkat, s Legényeink jövendőjének veszélyeztető helyezettüket, kezeinkbe lévén a felettük való hatalom, a ki csapongások zabiája, és őket még is korlátlanul mindenki csapongásaikba meg szenvedjük, csak azért, hogy bennünket a dolgozástól fel mentsenek s észre vétlenül kárunkra legyenek. Már pedig a Legény tartásba azon czéhszeres kinézést kell használni, hogy gazdálkodásunkba bennünket elébb segéllyenek - és hogy mesterségbeni tapasztalást nyerjenek mestereikül. Ezen czéljai a vándorlásnak, nem pedig hogy Honnábúi el tekeregjen, korhelyodjon, s ezek következtébe, koldulással zárja be boldogtalan életét, mesterré sem lehetvén. Változást kíván tehát önmagábúl ezen botrányos kalaposi ferde szokás, melly Legényeinknél már honnosúlt; hogy más, szinte honnosult Magyar mesterségek példája kint mi is századunk szelleméhez illőleg szabály szemek legyünk, minnden kalapos Német szokást kiirtván legényeink közül; kik szokásaikhoz mint gyermekek a nekik ártalmas játékokhoz - ragaszkodnak, nem gondolván jövendő boldog, vagy boldogtalan álapotjokkal. Mi tehát, kiknek szám adásunkba áll testi s Lelki álapotjuk, mi gondoljunk velük, eszünkbe vévén a valahára már hogy szinte 300 évek el folyása óta hurczolnak bennünket orrunknál fogva.