Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838

A Kalaposok álapottya Irta: Jablonszky Simeon, Gyöngyösi Mester és Jegyző A Czéhek, főleg a Kalaposok külön javára 1838. Első Szó. Nincs olly testület e' nagy világon, ki olly gyakran vóna kénytelen fel sóhajtani, mint mi kalapos Mesterek, midőn Legényeinktül gyakorta tetemesen ostoroztatunk, s ez ellen e' korig hasztalan kapadosztunk fűhöz s fához segédek erőszak tételeiket gátlandók, mert az akadályt el hárítani nem juta eszünkbe. Csekély igyekezetem tehát az akadályokat fel fedezni: Bizton reménylem; mivel minden kalapos Mester társam nyugodalmas Legény tarthatásra teend azok meg ösmerése, és el hárítása által szert; meg engedendik, hogy figyelmüket olly tárgyakra vezethessem, mellyek első tekintettel ugyan nem minden száj íze szerint valók, de orvosszerkint - annál hasznosabbak leendnek. Meg csak azon nem várt esetbe csalatkozhatom, ha mű társaim igazságos vélekedésembe osztozni nem kívánnának velem. De a' jó ügynek mindenkor voltak pártolói; s ezen elvtől gyámolítva bátor vagyok, műtársaim elibe fel lépni, tiszta lévén Szándékom, nem tartóztathatom magamot vissza, kötelességem tellyesítéséről. Szabadalmas Czéhek! Magyarosodni, elébb haladni, korunk jelszava s ezen Hazánkat boldogító czélra, örömmel törekszik, minden Hazánkat szerető egyed, annál inkább közönség. Csak mi Czéhek, - főleg Kalaposok mi vagyunk hátra, mi kik az ország Polgárinak egy nagy, s félig pallérozott részit tesszüLMi vagyunk még kik becsesnek, s nagynak tartyuk, Nemes mesterségúeknek neveztetni. Mi vagyunk kik a' Magyar mesterségen lévőket nállunk alább valóknak itillyük, és gúnyollyuk. Szóval mi Német Czéhek főleg kalaposok vagyunk, kik Czéhi szabadalmaink melletis, a Német szokáshoz ragaszkodva Legényeink szabálytalanságát nem csak el nézzük, de helybe haggyuk, és védelmezzük is. Milly kár ez! és milly gyalázat! Most a tizenkilencedik századba, a midőn közöttünk minden halad, minden érzi és esméri saját becsét; mi Német Czéhek, főleg kalaposok - az allyasodáshoz már már el jutva, csak a' régi mellett tespedünk, s Legényeink szabálytalanságának gyakran áldozati nem szégyellünk lenni! Vannak e' hasonló esetek Magyar Czéheknél, millyenek nem ritkán előfordulnak a' mi Német Czéheinknél - főleg kalaposoknál? Példát nem mutathatván elé, javallom: hogy vonakodás nélkül Magyarosodjunk mi Német Czéhek is - főleg Kalaposok - kiket a' Legények' Német szabálytalansága olly sokszor, s olly igen érzékenyen sujtot immár, 's a' magyar mesterségen lévők példájok kint, mi is a' kor szelleméhez illőleg, tegyünk lépést az elébb haladásra, s ezen elébb haladást még most ne már másba, mint Legényeink szabályozásába Tűntessük ki. Mi mesterek, a haladás uttyán boldogabbak Legényeink pedig a szabályozás által neveltebb és csinosbultak leendünk, s leendnek. Ugyan is, melly igazságtalan az, midőn Magyar kalapokat készítünk, és Magyarok készíttyük és még is Német Czébelieknek tartattyuk magunkot; ám pedig a' botránkozásig tűrhetetlen Német szokás a' mesterségekben - főleg a' kalaposokéban - olly közönségesen ösmert dolog, hogy már csak egy korházintézetben kéredzőkre nézve is, ki tűnő kivétel tulajdonítatik a Német mesterségúeknek. és méltán; mert a'midőn a' magyarok szabály szemeknek Czéhi előjáróiktól függőknek, vallás tisztelőknek 'Sát. Amazok függetleneknek, Czéhi szabályokat nem ösmerőknek, előjáróikat nem tisztelőknek, töbnyire vallás gunyolóknak, pénz pazarlóknak, a' nevelés hiánya miatt emberteleneknek ösmertetnek: következik, hogy annyi rendkívü-