Endrei Walter szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 8. 1995 (Budapest, 1995)

A Textil- és Ruhaipari Múzeum viszontagságai

valósulhatott. A múzeum helyeként először az óbudai Zichy kastély került szóba. Az elképzelés végül is megbukott, részben a kastély tagoltsága miatt, részben mert lakásokat kellett volna biztosítani a bentlakók részére. A következő helyszín, illetve tervezett múzeumépület, a kihasználatlan óbudai zsinagóga épület volt. Itt meg is történt a gyűjteményi anyag egy részének elhelyezése és 1972-ben egy időszaki kiállítás megrendezésére is sor került. Az esemény jelentőségét és hírét növelte, hogy a posta "Textil Műszaki Múzeum" feliratú postabélyeget bocsájtott ki első napi bélyegzéssel a kiállítás helyszínén. Sajnos a zsinagóga épületében sem valósult meg a múzeum, mert műemléki jellege miatt a szükséges átépítés engedélyezésétől a hivatal elzárkózott. Új megoldást kellett keresni a múzeum ügyéért áldozatos munkát végző maroknyi textiles csapatnak. 1975-ben megtörtént a döntés. A több mint 100 éves, de nem üzemelő Első Magyar Gyapjúmosó (akkor már hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár Angyalföldi Gyáregysége) Pannónia utcai használaton kívüli üzemépületét a Könynyűipari Minisztérium átadta Textil Múzeum céljára. Az épület helyrehozatalára, múzeumi funkcióinak kiépítésére tervek készültek. Mivel az építési költséget - amely 110 milliót tett ki - a tárca nem tudta biztosítani, többszöri módosítás után, 28 millióval gazdálkodva, csak 1982ben indult meg az építkezés. Sok buktató után 1985-ben megtörtént a műszaki átadás és 1986. december 3-án megnyílt a Textil- és Ruhaipari Múzeum. A múzeum 3.000 m

2 területen valósult meg, ebből 1.000 m

2 kiállítási terület, továbbá 150 fős előadóterem, kultúrált, panorámás fogadótér, könyvtár, adattár, raktár, technikai helyiségek létesültek, jó feltételeket biztosítva a szakmai tevékenységhez. E helyütt is köszönetet kell mondani a múzeum létrehozását és fenntartását anyagiakkal támogató vállalatoknak, az Ipari Minisztériumnak és a TMTEnek. Nevüket márványtábla őrizte az utókor részére a múzeum falán. A múzeum működtetője minisztériumi döntés alapján (már 1975 óta) a Textilipari Kutató Intézet, majd jogutódja az INNOVATEXT Textilipari Kutató és Fejlesztő Vállalat volt. Szakmai irányítását, mint minden szakmai múzeuménak, az Országos Műszaki Múzeum végezte. Az igazgatói teendőket eleinte Horváth József, a Kutató Intézet munkatársa látta el, majd 1982-ben Oszetzky Gábor került a múzeum élére, aki megelőzően az Országos Műszaki Múzeum munkatársa volt. Megalakult a Múzeumi Bizottság, egy 10 tagú tanácsadói testület, amelynek tagjait a TMTE Hagyomány védő Bizottsága és az INNOVATEXT vezetése delegálta.