Endrei Walter szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 8. 1995 (Budapest, 1995)

A Textil- és Ruhaipari Múzeum viszontagságai

A Textil- és Ruhaipari Múzeum viszontagságai "Habent sua fata libelli" tartja Terentius, de ha könyveknek lehet saját sorsuk, miért ne lehetne a múzeumoknak is. Gondoljunk csak a harci cselekmények áldozatául esett Természettudományi Múzeumra, a kirabolt és megszüntetett Fényképészeti Múzeumra, vagy éppen az Országos Műszaki Múzeumra, amelynek anyagát a II. világháborúban Kassára menekítették - ott ma a Városi Múzeum része -, itthon pedig elölről kellett kezdeni a gyűjtést és máig sincs saját kiállítása -, hogy csak a közelmúlt hazai példáira hivatkozzunk. A kezdet 1954-ben törvényerejű rendelet jelent meg a műszaki emlékek megőrzéséről, védelméről. A Művelődési Minisztérium (az Akadémia által kezdeményezett) Műszaki Emlékeket Gyűjtő és Nyilvántartó Csoportja a hazai technikatörténet egészét feldolgozó hatalmas tárlat eszméjét ápolta. Amint ennek megvalósítása - főleg anyagi támogatás hiánya folytán - egyre kétségesebbé vált, egyes iparágak megkezdték saját múzeumuk, egyes esetekben gyárak a saját múltjukat őrző gyűjtemény létrehozását. így alapították már meg 1955-ben a Posta, 1957-ben a Bányászati, 1960-ban a Kohászati, 1963-ban a Vegyészeti Múzeumot. A magyar textil- és ruhaipar történetét bemutató gyűjtemény létrehozatala az 1960-as évek elején megfogalmazódott, ezt az iparág múltja és jelentősége a gazdaságban indokolta. A 60-as évek közepén a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület (TMTE) szervezett egy textil- és ruhaipari kiállítást, amelynek anyagát a Nemzeti Múzeum és más múzeumok, továbbá magánosok kölcsönözték. A Könnyűipari Minisztérium vezetésének segítsége, a TMTE szakembereinek elszántsága a hazai textilgyűjtemény megteremtéséért és az első kiállítás sikere, különösen pedig az iparvállalatok közreműködése, hozzájárultak a gyűjtőmunka megindításához. A gyűjtés két irányban folyt: egyrészt a termelőeszközök, berendezések, másrészt a textil- és ruhaipar fejlődését, történetét reprezentáló archív anyagok területén. A gyűjtésben résztvevő szakemberek a termelőüzemek bevonása mellett igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a működő paraszti és kisipar még használatban levő eszközeinek felkutatására, amely a gyűjtemény történelmi magját - a céhes és manufakturális anyagát adta. Küzdelem a múzeum létrehozásáért Ezzel egyidejűleg megindult a küzdelem a Textil- és Ruhaipari Múzeum létrehozásáért, melyben az összegyűjtött (ideiglenesen gyárakban és iskolákban tárolt) tárgyi és történeti anyag végleges elhelyezése és bemutatása meg-