Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Vőneki Ágnes: J.M. Jacquard selyembe szőtt arcképe a Textil- és Ruhaipari Múzeumban

DIDIER PETIT ET C

ie LYON MDCCCXXXIX. - (Didier Petit és Társa Lyon 1839.), az emlékkép készítésének helye és ideje. A keret legalsó részén írott betűkkel : Tissé par M. M. Carquillat - (Szőtte M. M. Carquillat), közveüenül a kép alatt bal oldalon, D' après le tableau de C. Bonnefond - (C. Bonnefond képe után), jobb oldalon Exécuté par Didier Petit et C

ie - (Kivitelezte Didier Petit és Társa.) Méretek : a kép szélessége 340 mm, magassága 420 mm. Az ezt körülvevő alap vagy keret szélessége 530 mm, magassága 655 mm. Sűrűségek: s

1 = 102, s

v

= 104, (közelítő adatok). Feltételezhető, hogy a lyoni Didier Petit cég ajándéknak szánta a szóbanforgó Jacquard szövetportrét nagyobb ügyfelei és előkelő látogatói számára. 1841-ben pl. Aumale hercege kereste fel a gyárat és az ajándékozás jelenetét ugyanaz a M. M. Carquillat jacquard kártyám vitte át Ennek egy példányát a Smithsonian Institution (Washington D. C, U.SA.) őrzi. (2. ábra.) Most essék néhány mondat a portré főszereplőjéről, Joseph Marie Jacquardról, mivel érdemelte ki, hogy halála után öt évvel, stílszerűen egy szövött képpel emléket állítsanak neki. 1752-ben született Lyonban takácsmester fiaként. íme, gondolhatnánk, egyenes út vezet a damasztszövés fejlesztéséhez. De nem ! Különféle szakmákkal próbálkozik, többek közt nyomdászinas, átmenetileg kőbányában is dolgozik. Később visszatér apja mesterségéhez. 1779-ből van annak első nyoma, hogy selyemtakácsmester. 1793-ban belép a Rhône et Loire első zászlóaljba és az intervenciósok ellen harcol a rajnai hadseregben. A háborúból Lyonba tér vissza és a selyemszövőszék tökéletesítésével kezd foglalkozni. Állítólag már 1780-ban volt találmánya, de csak 1800-ban adja be első szabadalmi kérelmét egy olyan nyolc lábítóval működő szövőszékre, amely 160 láncfonalat képes egyedileg mozgatni. Ez a szabadalmi bejelentése a mintázóíiú pótlására vonatkozik; a szabadalmi hivatal három rajzot kér, mert már sok az erre irányuló találmány. Ebben az évben készíti el modelljét, amelyet a Francia Iparkiállítási Társulat 1801-ben bemutat amikoris bronz érmet kap. Az év végén a Művészetek és Ipar Bátorítására Alakult Társulat halászhálókötő gép tervezésére ír ki pályázatot Jacquard is próbálkozik, többször kap előleget éremmel is jutalmazzák, a gép viszont soha nem készül el. Jacquard ebben az időben különböző szolgálatokat tett az iparnak, kapcsolatban állt a párizsi Conservatoire National des Arts et Métiers intézménnyel. Ez a francia forradalom idején az új társadalmi szellemben, szervezetben létesült múzeum a világon elsőként a tudományos gondolkodás és a gyakorlati megvalósítás szintézisét tűzte ki céljául. Kezdetben a műszaki múzeum a Vau can son életmű hagyatékából állt. Jacquard itt talált rá Vaucanson elfeledett mintás szövőszékmechanikájára, amelyet egy Dutilleu nevű lyoni selyemkereskedő javaslatára kezd el vizsgálni. Elkészíti új modelljét amelyet 1804 elején magával visz Lyonba, Dutilleu házába. Itt sokan megnézik az új konstrukciót melyet már akkor Jacquard-féle szerkezetként emlegetnek. A Vaucanson-féle 1745 körül készült modell alapmechanizmusát (- furatos dob hordozza a mintát -) kombinálja a Falcon-féle,