Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Endrei Walter: A budai Császárfürdő kallómalma

7. ábra melnek a Császármalomban. Erre utal a bevezetőben említett esemény is, de további tíz év telik el, amíg létezése oklevelesen igazolható. Úgy tűnik, hogy az egész ipari létesítményt az óbudai kamara igazgatása alá rendelték. 1773-ban ugyanis a Császár-malom és a hozzátartozó „Kotzen Walg" bérbeadására irányuló árverést hirdet és bonyolít le az uradalom

80

, a következő évben pedig mind a négy „Rundéin" (torony), mind a pokróckalló tetejének felújításáról és befedéséről gondoskodik az óbudai prefektus.

81 A „Tuchwalke" (tehát posztókalló) kifejezés azonban első ízben 1777-ben szerepel egy kőművesmester költségvetésében.

88 Ennek helyét már pontosan ismerjük. A váracska északnyugati tornya alatt épült 4 kölyűre működő maimocska ez, melyet az 1787. évi térkép 3. szám alatt érzékeltet (6. ábra). A bérkallózás jó üzletnek bizonyulhatott, mert 1785-ben már egy kibővített épületet, két további kallót és két tíjabb pokróckallót találunk a Császár-malom több térképén (5-7. ábra)

83

. Műszaki részletek csak a Dunához közel eső kallón ismerhetők fel : 4-kölyűs gép, vízöblítő tartály. További bővítésről tanúskodik a már említett 1787. évi térkép

84

. Ennek címe is informatív: «Explication. Der sogenanten Kayser-Mühl in Ofen wegen Erbauung vier projezierender Tuch, und Kotzen-Walchen". A terv szerint a régi kalló (3) ugyanazon épület meghosszabbított keleti szárnyába kerül (4), melléje egy tij 4 kölyűs gép (5). A legrégibb pokróckalló (6) mellé ugyanilyen méretű új kallómalom (7) épülne; ezen kívül két újabb pokróckallót látunk a tervezeten (8, 9).