Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Oszetzky Gábor: A régi Peru és textiltechnikai

ződrriényekben, hol egymással háborúzva egy-egy nagyobb vidék katonai birtokosaiként éltek. Kmtúrájuk is sokat alakult az idők folyamán; egy-egy területhez és időszakhoz kötődve beszélhetünk paracasi, nascai, mochei, Huari-Wari, Chimu-, Chancay kultúráról, hogy csak néhány ismertebbet említsek Az inka kultúra, birodalom és társadalmi formáció ezekre az alapokra épít s változtat rajtuk szinte gyökeresen. Minden valószínűség szerint az inka kultúra is egy lett volna a felsoroltak között, ha 1532-ben Francisco Pizarro nem fojtja meg Európából importált kereszténységével és kíméletlenségével az itt lakók viszonylag háborítatlan életét Minthogy a spanyol betörés igen jelentős választóvonal e terület történelmében, mintegy keresztmetszetet vizsgálhatjuk e törésvonalat amely a terület inkakorabeli állapotát mutatja. Pedig az inka - akár kulturális, akár társadalmi vetületét vizsgáljuk is - e vidék közel 10 000 éves történetének csak egy epigonja; mindössze szűk 100 év. Mi lehetett hát az a hatóerő, amely ilyen rövid idő alatt ennyire gyökeresen rá tudta nyomni bélyegét ennyire meghatározóvá tudott válni egy nép, egy terület egy hagyományokkal rendelkező kultúra tekintetében? A változások alapja egy olyan dinasztikus áHamhatalmi szervezet kialakulása, amely az abszolút dildatúrán, a kíméletlen katonai elnyomáson, a vallási és világi hatalom egy kézben történő koncentrálásában, egy szigorúan hierarchikus rend kiépítésében nyilvánul meg. (A történelemből jól ismertek az ilyen társadalmak; az egyiptomi, az azték a maya, hogy csak a régiekről beszéljek.) Az ilyen államalakulatok hatalmukat óriási építményekben örökítik meg, s nem kivétel ez alól az inka sem. A kezdetleges technikával, többnyire százezres emberáldozatok árán emelt építészeti emlékek jól tükrözik a hatalom koncentrációját az állam szervezettségét az egyszemélyes uralmat Az ilyenkor törvényszerűen kialakuló mondai háttér Manco Capacot nevezi az első inkának a nap fiának aki a Titicaca-tó vizéből születik hogy leánytestvérével Mama Oellóval vezére legyen az itt élőknek megtanítva őket a mindennapi tevékenységekre és a művészetekre. Tény és való, hogy szervezettség tekintetében nagyon hamar jelentős változások kezdődnek Kialakul a 37 (!) fokozatú hivatalnoki hierarchia melynek élén a nép szemében íoldreszállt istenség, de egyben az állam legmagasabb politikai és vallási személyisége, az inka áll, akinek hatalma apáról fiúra szállva öröklődik. E dinasztikus hatalom aztán kiépíti a maga számára legfontosabb államhatalmi tényezőket mint a társadalmi munkamegosztás rendszere, az erős katonaság és szervezett közigazgatás, tehát az a függőségi rendszer, amely a rend, a hierarchia legbiztosabb fenntartója. Számos adat bizonyítja, hogy elterjedten alkalmazták az inkák az ún. textil, illetve ruhabankok rendszerét amely abból állt hogy a tehetősebbek rendkívül sok ruhával, ruházati kellékkel rendelkeztek Ezeket nem csak hordták de nagyon sokat kimondottan ajándékozási céllal készíttettek. Egy-egy harcos, vagy a társadalmi rangsorban lentebb álló személyiség munkájának elismerése ruhaajándékozás révén is történhetett A nagyobb településeken, a városokban az uralkodó a ruhák nagy mennyiségét