Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Oszetzky Gábor: A régi Peru és textiltechnikai

OS/ETXKY GÁBOR A régi Peru és textÜtechnikái A dél-amerikai kontinens északnyugati partvidéke - beleértve az Andok több ezer méter magasan elterülő fennsíkjait is - évezredek óta lakott Benépesítoi mintegy 20 000 évvel ezelőtt jöttek át Ázsiából, feltehetően a Bering-szoros akkor még kontinenseket összekötő hídján. A vándorok egy része a mai Dél-Amerikában telepedett meg, s az Andok, valamint a Csendes-óceán alkotta térségban az évezredek alatt egymásra épülő kultúrájával a 20. század emberének is csodáinivalót alkotott A sok szempontból ma is rejtélyes - nemegyszer túlmisztifikált - kulturálistechnikai látnivalók „turista-színvonalon" történő megismerésére adódott mód jelen sorok írójának, aki tapasztalásait ez úton adja közre. TEXTILRÉGÉSZETI VONATKOZÁSOK A térség régészeti paradicsom. Köszönhető ez egyrészt a temetkezési szokásoknak; földbevájt, levegős üregekben, rendkívül sok kellék társaságában temetkeztek. Másrészt a vidék klímája eredményezte, hogy 4-5000 éves textíliák anyagukat és színezésüket tekintve is, szinte eredeti áhapotukban maradjanak fenn. A sós óceáni és a száraz hegyvidéki levegő egyaránt védelmet nyújtott a pamut és gyapjúként emlegetett szőr alapanyagú textíliáknak Végül még egy tény: szemben Egyiptommal, itt a sírrablás, bár nem volt ismeretlen, nem vált nemzeti foglalkozássá. Mindezek együttvéve tették lehetővé, hogy az elsősorban kerámia-, arany- és textilvonatkozású leletek olyan kultúraképet formáljanak a szemlélőben, amelyhez hasonlót talán csak az ókori Egyiptomban találhatunk E terület feltárt textiltörténelme mintegy 6-8000 éves. Bár a legrégebbi archeológiai leletek kom megközelíti a 20 000 évet, értékelhető textilrégészeti eredmények a középső partvidékről i. e. mintegy 4000-ből származnak fonatolt kosár- és gyékénytöredékek formájában. A feltárt maradványok anyaga kukorica- és agávélevél, s felhasználásukat illetően feltehető, hogy kötélként, illetve takaróként voltak használatosak. (Az időjárás mindig is meghatározó tényező ezen a vidéken, a 4-5000 méteres tengerszint feletti magasság teszi az éjszakákat fagyossá, míg a nappalok perzselő melegek) Kb. i. e. 3000-ből datálódnak azok a zsinór- és fonatmaradványok amelyeket halászhálóként, kötelekként, valamint hangszerek húrjaként használtak. Különös