Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)

Oszetzky Gábor: Megnyílt a Textil- és Ruhaipari Múzeum

A Múzeum fogadótere A kivitelezéssel járó nehézségek következtében az épület műszaki átadására csak 1985 októberében került sor. Ekkor kezdődhetett meg az épületbe való beköltözés, a gyűjteményi anyag átszállítása, az épület teljes berendezése. Az átköltözés során nem kis feladatok megoldásáról volt szó; a néhány ezer darabból álló tárgyi gyűjteményi anyag a pár grammos platináktól a több tonnás hengernyomókig és kalanderekig a legkülönfélébb tárgyakat foglalta magában, nem beszélve a több tízezernyi oldalt kitevő archivális anyagról, melynek rendszerezése, múzeumi feldolgozása alapos szakmai munkát követel. Kialakult a könyvtár és a mintatári gyűjtemény is, melynek rendszerezéséhez több alkalommal kapott a múzeum külső segítséget is, társadalmi munka formájában. Mindezek együttesen tették lehetővé, hogy 1986 májusában meginduljon az állandó kiállítás első részének felépítése, a szövés története gépeinek, eszközeinek, archív anyagának kiállításra alkalmassá tétele. S itt megint jelentős társadalmi segítségre volt szükség, amikor a 20-as, 30-as évek szövőgépeinek újbóli összerakását, rendbehozatalát kíséreltük meg. Ezek a gépek ma már kuriózumnak számítanak, különösen ha azok kiállításra alkalmas állapotba hozataláról, működőképessé tételéről van szó. Vállalatvezetőket, szocialista brigádokat kellett megnyerni ahhoz, hogy ezek a gépek újból életre keljenek, s ha csak kiállításon is, de prezentálhassák századelőnk technikai világát. Ha nemegyszer nagy műszaki nehézségek árán is, de a gépek elkészültek, egy részük működőképes, ezzel is emelve a kiállítás színvonalát. Az 1986-os esztendő még egy feladat megoldását tette szükségessé, amely nélkül a múzeum működésére, megnyitására gondolni sem lehetett volna. A múzeum működési, fenntartási költségeinek előteremtéséről van szó.