Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)

Mártha Endre: A hazai gyapottermesztés története

1955 A Könnyűipari Minisztérium Kollégiuma elhatározta a Vállalat felszámolását és az üzem leszerelését. A raktárakat a Terményforgalmi Vállalat és a Gyapjúbegyűjtő kapta meg. A hódmezővásárhelyi üzemépületben 1956. jan. 1-től Kötöttárugyár működik. 1955. évben 17 kat. holdon folyt gyapottermelés, melynek termését a székkutasi Intézet kísérleti üzemében dolgozták fel. A hazai pamutok minősége és a feldolgozás tapasztalatai A korábbiakban már utaltam a textiliparnak a hazai gyapottermeléssel kapcsolatos mindenkor pozitív hozzáállására, bemutattam a minőség alakulását és utaltam az ipari felhasználásra. Tényként kell elfogadni, hogy összességükben a hazai pamutok - a világpiacon beszerezhető pamutokhoz képest - minőségi összehasonlításban közepes és gyenge besorolást érdemeltek ki. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a minősítés a világ élvonalába tartozó szovjet pamutra előírt műszaki követelményekhez viszonyítva alakult ki. Példaként említem, hogy e minőségi besorolás alapján egy közepes amerikai, görög vagy török pamut, műszeres paraméterek alapján legfeljebb 3. osztálynak felelne meg. A szakítóerő vizsgálatok azt igazolták, hogy a bolgár és a hazai, már részben akklimatizálódott fajták eredményei kedvezőbbek, mint a közép-ázsiai fajták. Az 1952-53. években Szolnok megyében termelt hazai utántermesztett fajták szakítóereje elérte az I. osztályban megkövetelt 4,4 g-ot. A szálhosszúságot a vizsgálatok 22-26 mm-nek mutatták. A kísérleti telepekről származó és köztermesztésbe kerülő fajtáknál 26-30 mm is előfordult. Az említett szolnoki pamutok szálhossza 26/27 mm volt. A szálhossz, mai szemmel és az alkalmazott gyártási sebességek mellett rövidnek tűnik. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy azokban az években nem kis mennyiségű alminőségű és 26/28 mm szálhosszúságú pamut került felhasználásra. A műszeresen mérhető tulajdonságokban és a feldolgozhatóságban évről évre javulás volt megállapítható. Ebben része volt egyrészt az 1951. évben bevezetett 6 osztályos gyapotátvételnek és a termelő által átadott tételek gondos szelektálásának, másrészről, hogy a jelentős szálkárosítással dolgozó kisüzemi egrenálógépek helyett a termés többségének elsődleges feldolgozását a korszerű hódmezővásárhelyi üzemben végezték. A Textilipari Kutató Intézet lelkes és fáradhatatlan munkatársai, megfelelő támogatással, jelentős munkát végeztek a hazai pamutok száltulajdonságainak és feldolgozhatóságának vizsgálatával. Az 1951. és 52. években egymás után jelentek meg publikációk, amelyekben a termelést és a feldolgozást segítő tapasztalataikat és javaslataikat foglalták össze. Ilyenek voltak az egyes fajták és tájkörzetek gyapotjainak összehasonlító vizsgálatai, valamint az első, második és harmadik szedésű gyapotok száltulajdonságainak változását bemutató tanulmányok. Az első 40 bálás pamutszállítmányt a kisújszállási üzem 1950. szeptember 27-én indította. A feldolgozást a Magyar Pamutipar újpesti fonodájában október 3-án ünnepélyes keretek között kezdték meg.