Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)

Oszetzky Gábor: Megnyílt a Textil- és Ruhaipari Múzeum

Az ünnepélyes megnyitó pillanatai A Textil- és Ruhaipari Múzeum életrehívása érdekében már számos kezdeményező javaslat történt; az előkészítő munkálatok közel 20 évre tekinthetnek vissza. 1968-ban a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület egy kiállítást szervezett a szakma múltjából, melynek anyagát jórészt még más múzeumok biztosították, de jelentős gyűjtőmunka is megindult a vállalatok részéről. 1972-ben az összegyűjtött anyag elhelyezésére az óbudai zsinagógát szemelték ki, ahol egy újabb kiállítás létesült, és de jure meg is nyitották a Textilműszaki Múzeumot. A gyűjtés ebben az időszakban történő megindítása szerencsésnek mondható, hiszen a textilipari rekonstrukció során számos gép és berendezés „megérett" a múzeumi bemutatásra. A múzeum törzsanyagának jelentős része éppen ebből az időszakból származik. A zsinagóga múzeummá történő alakításának terveit olyan technikai nehézségek akadályozták, amelyek arra késztették a szervezőket, hogy újabb, alkalmasabb épületet keressenek a múzeum céljaira. Ekkor merült fel a gondolat, hogy a Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár angyalföldi gyáregységének egyik üzemépületét, amelyben a termelés 1975-ben állt le, alakítsák át a hazai textil- és ruházatipar múzeumává. Az akkori Könnyűipari Minisztérium mintegy 30 millió forintot adott az átalakítási munkákra, amelynek terveit a Könnyűipari Tervező Vállalat készítette el, kivitelezője pedig a Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalat lett. Az építkezéssel járó beruházási feladatokat a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kollektívája vállalta magára. A munkálatok 1982 júniusában indultak meg, s az eredeti elképzelések szerint 1983 novemberében került volna átadásra az új múzeumépület.