Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)

Mártha Endre: A hazai gyapottermesztés története

Néhány megye átlagtermése a következő képet mutatta: Tolna Bács Szolnok Pest Csongrád Baranya 3,98 q/kat. hold. 3,91 q/kat. hold. 3,74 q/kat. hold. 3,50 q/kat. hold. 2,38 q/kat. hold. 1,54 q/kat. hold. Az OT a beváltási árat nem változtatta, némileg mérséklődött a juttatások (műtrágya, textil stb.) mértéke. Mint ez a későbbiekből kiderül, az 1950-es év hazai gyapottermelésünk kiemelkedő éve volt. Az időjárás, a termelési kedv, a munkaerőellátottság kedvező egybeesése nagyon biztató és világviszonylatú összehasonlításban is helytálló eredményeket adott. Sajnálatos, hogy nem tudtam nyomára jutni a költségráfordítások alakulásának. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban elfogadhatónak tekinthető, hogy 1 kg pamut kb. 90-120 forintba került a népgazdaságnak. A termőterület felfutásával párhuzamosan kellett lépést tartani a begyűjtött gyapot tárolásának, elsődleges feldolgozásának megszervezésével. Itt nemcsak arra kellett figyelemmel lenni, hogy az 1950-es feladatok megoldódjanak, hanem arra is, hogy az 195 l-es év további ötszöröződést fog jelenteni, és akkor már a nagyüzemi termelés korszerű, az ipari igényeket is tekintetbe vevő, hosszabb távra alapozott feltételeit kell megteremteni. A jó terméseredmények számos tapasztalatot nyújtottak a felkészülés több területén. Ilyen volt, hogy a gyors ütemű begyűjtés miatt a tervezett 15 ideiglenes tárolóhely kevésnek bizonyult és azt igen gyors hatósági segítséggel 39-re kellett növelni. így fordult elő, hogy a békéscsabai lovardában és a szolnoki zsinagógában is gyapotot tároltak. Az eredeti elképzelések szerint az 1950. évi termés ideiglenes kisüzemekben, az 195l-es termés már nagyüzemi technológiával kerül feldolgozásra. A veszteségmentes tárolás megoldására tájegységenként 10 típus gyapotraktár építése és az említett nagyüzem előkészítő munkái megindultak. A területi megoszlás alapján kisüzemek céljára Kisújszálláson, Békéscsabán, Kisszálláson, Dégen és Siklóson jelöltek ki, általában üzemen kívül álló malmokat, viszonylag kis tárolótérrel. Ezekben került felállításra az 1949-ben importált bolgár gép áttervezésével itthon elkészült 21 darab egrenálógép. Az anyagmozgatás kézi erővel történt. A pamut bálázását csavarorsós szalmaprésekkel végezték. A gyapotmagon maradó rövid szálak eltávolítására Olaszországból 3 db delinterezőgépet vásároltak, melyeket a kénsavas vetőmagelőkészítést végző budapesti üzemben állították fel. Az ideiglenes kisüzemek szeptember végén megindultak és állandóan növekvő termelési teljesítményeket érve el a feldolgozást december végére befejezték. Az eredmény 850 t pamut és 1820 t mag lett. A 31,4%-os szálkihozatal igen jónak mondható. A pamut feldolgozásába a Magyar Pamutiparon kívül bekapcsolódott a Lőrinczi Fonó, a Keltex, a Győri Fonoda és az Általános Fonó is. A nagyüzemi feldolgozás megteremtése érdekében a Földművelésügyi Minisztérium felkérte a Könnyűipari Beruházási Vállalatot Hódmezővásárhelyen és Szekszárdon létesítendő üzem kivitelezésére. A tervezési munkát - a típus gyapotraktárakkal együtt a Mezőgazdasági Tervező Vállalat végezte. Az előirányzott költségkeret 20,5 millió forint volt.