Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)

Dr. Kerényi István: A magyar selyemipar a századfordulón

nek. Ez a bécsi Bujatti kereskedelmi cég szövőgyára Szentgotthárd helységben, Vas megyében. Két másik szövőgyár van még: az egyik Kulában, Bács megyében, amely Berkovics úrhoz tartozik; a másik pedig a Sopron megyében levő Wimpassingban van. Ez a „Grube és Fiai" bécsi céghez tartozik. A Felügyelőségnek, függetlenül minden kívánságától, mihamarabb meg kell szabadítania a magyar selyemtenyésztést gyámságától. Még sokat kell dolgoznia ebben a helyzetben, amelyben jelenleg működik. Én ezt a jelenséget részben a magyar nép szociális helyzetével magyarázom, amely igen élesen két osztályra oszlik: - az eléggé lebecsült, elnyomott és szegény parasztokra; - a gazdag földbirtokosokra, akik kézben tartják a kormányzás gyeplőit és kevésbé hajlamosak az iparral történő foglalkozásra. Az ilyen feltételek megléte esetén a vállalkozó külföldiek behatolása a selyemipar területére több, mint valószínű. Adott esetben teljes ellentétet jelent részünkre egy másik ország, ahol a selyemtenyésztés és a selyemipar már kifejlődött a kormányzat gyámsága alatt, éspedig Japánban. Itt azonban a gyámság nem sokáig tartott, mindössze két évtizedig. A nép gyorsan felismerte, milyen hasznot húzhat a selyemtenyésztésből. 40 évvel az első gubók megtermelése után, amelyet az európai piacra vittek, Japán a főhelyek egyikét foglalta el azon országok közül, amelyek selymet állítanak elő. A selyem pedig első helyen áll minden termék és áru között, amelyet Japán exportált. Mindamellett a magyar kormány felismerte azt a hasznot, amelyet a selyemtenyésztéssel való foglalkozás a földművelő osztálynak nyújt. A parlament pedig - Bezerédj úr szavai szerint - egyszer sem tagadta meg a Felügyelőségnek nyújtandó hitelt és mindenkor egyhangúan helyben hagyta annak költségvetését és határozatait. Valószínű, hogy a magyar selyemtenyésztés gyorsan aligha szabadulhat meg a Felügyelőség gyámságától. Az ügyet azonban a mesterségesen megteremtett talajon fenntartják, és ha egyszer a támogatás megszűnik, kétségtelen hogy ekkor maga az ügy is összeomlik. Mindamellett teljes tiszteletet kell kifejezni azon emberek energiájának, akik munkájukat és tudásukat az ügy javára fordították. A magyar Felügyelőség által történő selyemtenyésztés megteremtésének tanulmányozása igen sok tanulságot nyújt, mivel intézkedéseinek sok része hasznosan átvihető hozzánk, Oroszországba is és - biztos vagyok abban - mindez jó eredményekkel járna. így fejeződik be N. N. Kukin orosz gépészmérnök tanulmánya, melyet több, mint 80 évvel ezelőtt készített a magyar selyemtenyésztés helyzetéről. Ezúttal a tanulmánynak csak a történelmi fejlődést bemutató fejezeteivel foglalkoztunk. Kukin részletesen leírja a selyemtenyésztés módszereit, a feldolgozási technológiákat és a minősítési előírásokat is. Ennek ismertetésére egy más alkalommal térünk ki. A jelentés szerzőjének fia, Georgi Nikolajevics: a Moszkvai Textil Egyetem textilnyersanyag tanszékének nyugalmazott tanára, a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora 1969 óta. Tanítványai voltak: Csontos József, a Kőbányai Textilgyár vezérigazgatója és Lukács Irina, az Ipari Minisztérium főtanácsosa. Doktori vizsgát tett nála dr. Kóczy László, a Budapesti Műszaki Egyetem docense. Akadémiai doktori disszertációját nála védte meg dr. Vékássy Alajos, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott tanszékvezető tanára.