Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)
Dr. Kerényi István: A magyar selyemipar a századfordulón
A jó termelési eredmények következtében a Felügyelőség visszatéríthette az államnak mind a Felügyelőség létesítésére és szervezésére kiadott összeget, mind pedig azon pénzeket, amelyeket a kincstár fizetett ki a selyemhernyó-tenyésztők által beszállított gubókért. Az első öt év anyagi eredménye már biztosította a Felügyelőség tevékenysége iránt a magyar parlament bizalmát. A vállalkozás sikere nyomán a Felügyelőség elhatározta, hogy létrehozza a saját selyemmotolláló üzemét. Az első tapasztalatokat a Duna mellett, Pancsován létesített üzemben szerezhették meg. Az 1882. évben Pancsován megépített fonóüzem kísérleti állomás lett és nem vált ipari vállalattá. A fonólavórok száma mindössze 30 db volt. A „Chabrieses, Morei et Co." Lyon-i kereskedelmi céggel megállapodtak, hogy megvásárolja a fonógyár által előállított nyersselyem egész termelését. A motollálógépeket a Fasser-cég szállította Olaszországból, a többi gépet pedig (motorok, kazánok stb.) Budapestről szállította a Rock István Gépgyár. Tekintettel arra, hogy a helyi lakosság egyáltalán nem ismerte a gubószál lefejtésének műveletét, Olaszországból, főképpen Udinéből hívtak tapasztalattal rendelkező munkásnőket. A fonoda igazgatója és az üzem vezetői olaszok voltak. Az összes munkásnők száma 1882-ben 36 volt. A kezdeti sikerek alapján a pancsovai selyemmotolláló üzemet a kétszeresére bővítették és további 30 fonólavórt állítottak fel, ezzel összesen 60 lavórt üzemeltettek. Az első év eredményeit nem lehet ragyogóknak tekinteni, mivel 1 kg nyersselyemhez kb. 14 kg nyersgubó volt szükséges. A Felügyelőség tevékenységének első kézzelfogható eredménye az 1884. évben mutatkozott és akkor láttak hozzá a második selyemmotolláló üzem szervezéséhez, ámde most már szélesebb alapokon. Ennek már valódi ipari létesítmény színezetét adták. Ezt Újvidék városában építették meg a Duna mentén. A fonodát óriási négyszögű épület alakjában hozták létre, felülvilágítós tetőszerkezettel. Itt már 152 lavórt állítottak fel, melyeket az Udine-i Fasser cég szállított. Pontosan ugyanúgy, mint a pancsovai fonóüzem esetében, kezdetben a dolgozók és a vezetők túlnyomó része itt is az olaszok közül került kiválasztásra. Ilyen módon a Felügyelőség tevékenysége első 10 évének végén már 212 fonólavórral rendelkezett, amelyek 1882-ben már 12 313 kg nyersselymet állítottak elő. Időközben a termelékenység is jelentősen emelkedett, amit azzal is jellemezhetünk, hogy egy fonólavór évi termelése 1885-ben mintegy 50 kg-ot, 1890-ben pedig 60 kg-ot tett ki. Pancsován és Újvidéken létesített gubómotolláló üzemek létrehozásakor gubóraktárakat is építettek. Ezek tulajdonképpen kétszintes épületek, amelyekben az alsó emelet az áruk átvételére, a kosarak raktározására és más anyagok elhelyezésére, fojtatlan gubók tárolására és a fojtó kemencék elhelyezésének céljaira szolgál. A fojtó kemencék gőzzel működnek és két kamrát foglalnak magukban: a fojtó kamrába kocsikon kerülnek be a hosszúkás, szögletes kosarak, amelyeket gubókkal töltenek meg, majd a gőzt ráeresztik. A fojtási művelet befejezését követően a kosarakat a másik kamrába továbbítják, ahol a fojtott gubók szárítása megy végbe. A gubóraktár második emelete teljes mértékben a gubók tárolására szolgál, amelyeket állványokon szétterítenek. Ezen állványok nádból készülnek. A selyemtenyésztés fejlődésével párhuzamosan egyre több gubóraktárt kellett építeni. Az egész első tíz évben 15 gubóraktárt építettek fel a következő városokban:
