Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)
Dr. Kerényi István: A magyar selyemipar a századfordulón
Bezerédj a vezető emberek munkáját és segítségét igénybe vette. A 70-es évek végén báró Kemény Gábor, a földművelésügyi miniszter, Felügyelőséget hozott létre Eszéken. Ennek célja az volt, hogy a lakosságnak egészséges selyemhernyópetét adjon és elterjessze a selyemhernyó-tenyésztők között a selyemhernyók megfelelő tenyésztését. Mivel ezzel már kész intézmény állott rendelkezésre, ez Bezerédj Pált segítette saját céljainak elérésében. A Felügyelőséget később áthelyezték Szekszárdra. Annak bemutatására, hogy milyen helyzetben volt Magyarországon a selyemhernyótenyésztés a Felügyelőség létrehozásának idején (az 1879-1880-as években), a következető statisztikai adatokat közöljük: - az 1879. évben 2507 kg (153 pud) gubót gyűjtöttek össze; - a selyemhernyótenyésztők keresete 5618 korona (2219 rubel) összegű volt. Az új intézmény célja volt, hogy az országban újból kifejlesszék a csaknem megszűnt selyemhernyótenyésztést. A kormány az egész ügyet átadta egy magánszemélynek: Bezerédj Pálnak. Teljes működési szabadságot biztosítottak számára és rendelkezésére bocsátották az eszközöket pénzügyi támogatás formájában. A Minisztérium ezen kívül megígérte teljes erkölcsi együttműködését, amelyet különböző intézkedések és rendeletek útján juttattak kifejezésre. Magától értetődik, hogy a kormányzat az ilyen fontos dologgal csak olyan magánszemélyt bízhatott meg, akinek a megvásárolhatatlan becsületében megbízhatott. Bezerédj mint ember, jelentős eszközökkel rendelkezett, lemondott a saját munkájáért mindenféle anyagi díjazásról és csaknem 20 évnél többet dolgozott ellenszolgáltatás nélkül. Ugyanakkor az ügy érdekében a saját eszközeit is felhasználta. A kitűzött cél elérésének alapjául a következő feladatok szolgáltak: a) A selyemhernyótenyésztőknek egészséges selyemhernyópetéket kell juttatni és lehetőség szerint meg kellett védeni azokat a selyemhernyók betegségétől. b) A lehető legtöbb eperfa-ültetvényt kell telepíteni a selyemhernyótenyésztők selyemhernyói ellátásának biztosítására. c) Gubóértékesítési (átvevő) piacot szervezni és a selyemhernyó-tenyésztők munkáját különböző intézkedésekkel megkönnyíteni. Ezen feladatok első részét a Szekszárdon létrehozott petetermelő- és elosztó intézet biztosításával oldották meg. Segítségül hívták a Selyemhernyó-tenyésztő Állomás görzi igazgatóját, Bolle J. urat, aki nyomban szilárd alapokra fektette az ügyet. Az első időkben a pete előkészítését és mikroszkópos vizsgálatát Bolle úr közvetlen felügyelete alatt végezték. A selyemhernyópetéket a tenyésztőknek díjtalanul adták. A törvény szerint a Felügyelőségen kívül senkinek sem volt joga sem a peték eladására, sem azok szétosztására. Ezen törvénnyel a kormányzat a selyemtenyésztőket attól a veszélytől kívánta megvédeni, hogy ne elsőrangú petéket kapjanak. Az eperfák telepítését ugyancsak rendeletekkel segítették elő. Kezdetben az eperfa csemeték termesztését az erdőgazdaságokra bízták. Később az ügyet átadták mezőgazdasági faiskoláknak, amelyeket arra köteleztek, hogy a hozzájuk tartozó terület kétharmadát átadják eperfa-telepítésre. Azonkívül a kormányzat saját faiskolákat is létesített. Ezen faiskolákból a csemetéket díjtalanul adták át a termelőknek. Törvényt hoztak arra, hogy mindazon községek, amelyekben selyemtenyésztés
