Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 5. 1983 (Budapest, 1983)
igazolja az alábbi feljegyzés: »Salmiac Geist zu machen: Man nimt 3 Pft Wasser 1 y /i Pft Potasche und 1 Pft Salmiac diese wird in eine Kolbe Gethan-über destiliert.« Lombik, desztillálni, nem olyan szavak, melyeket ez időben egy átlagos kelmefestősegéd vagy akár mester ismert volna. - Kluge az átlagosnál magasabb színvonalú szakmai képzésben részesült. Lehetséges, hogy mestere tanításából származnak a feljegyzések, de éppúgy lehetséges, hogy valamely könyvből írta ki a kémiai vonatkozású részeket."14 A szokásosnál hosszabb idézetekkel azt kívántuk bemutatni, hogy a 18. század végén, ill. a 19. század elején apa és fia olyan alapvetését végezte el a pápai műhelynek, amelynek eredményei nem maradhattak el. A szakmai felkészültséget komolyan fogták fel, lehetőségeiken belül igyekeztek lépést tartani a kézművesség korabeli szintjével. Az alapító mester 1806-ban leltárt készített teljes vagyonáról, amiből egy városi polgár életvitele olvasható ki. 15 A 7153 forintnyi vagyonnak közel kétharmadát teszi a ház, a festőműhely és felszerelése, a mángorlóval együtt. A ház a mai helyén állott, földszintes, boltozatos barokk kapuzattal amint ezt a Vasárnapi Újság 1856. évfolyamában, a neogótikus „Colleum" mellett jobb oldalon láthatjuk. Az épület jobb oldali traktusában a század elején egy nagy szoba, kisebb kamra és konyha kapott helyet. A leltár első szobája tárgyai alapján ítélve — a négy ággyal és bölcsővel, egyszerűbb bútorzatával - a mindennapi élet színtere lehetett. Másrészt a pult, a kis kamrában lévő árupolcok, ládák, kereskedőzsámoly az üzleti életre utalnak. A két falióra, könyvespolc, könyvek, három üvegezett kép a polgári lakás természetes kelléke. A boltíves kaputól balra helyezkedett el a tulajdonképpeni reprezentatív lakószoba. Itt két ágy, lábasóra, két zsebóra, fortepiano, nagy körtefa asztal, egy-egy ruhásszekrény és sublód, hat bőrhuzatú karosszék, a sublóton írópult, négy puska, két réz- és egy vascsövű pisztoly, réz- és cinedények, valamint egy feltehetően nagyobb kép „Das Vivat" (talán Mária Terézia emlékezetes jelenete az országgyűlésen, karján kisgyermekével?) a falon. A személyes holmik közé számíthatjuk a mester és felesége fehérneműjét és ruháit (300 F.), az ékszereket, (100 F.), a két zsebórát és az ezüst veretű sétabotot (Spanisch-Rohr). De itt találjuk a formakészítéshez használatos faragókészletet is, ami értékes és fontos, csak a mester kezelésébe való. A szoba mögött egy nagy kamra volt tele élelmiszerekkel, polcokkal, ládákkal. Az utcai épület alatt pince volt, benne kisebb-nagyobb hordókkal, 15 akó borral, saját termés. Az Új-hegyen 800 forint értékű szőlejük volt, ami a korabeli városi iparos rétegnél bortermő területen természetes, egyben a hitelképességet növelő ingatlan. A szőlőműveléssel kapcsolatos a gazdasági szerszámok többsége. De a pótkerekek már feltehetően a vásározásra használt kétfogatú kocsikhoz vagy a félig fedett csinos, könnyű hintóhoz tartozhattak. Az állatállomány egy tehénből és borjúból állt, valamint egy lóból, amelyik az egyfogatú kocsit húzhatta a gazdasági betakarításkor, illetve a mángorlót működtette nap mint nap. A hatalmas mángorlószcrkezetct pincemélységben állították fel, ahová az udvar végéből lejtős lejárón vezették le a lovat. Az egy darabból faragott mészkőoszlop tartja a keresztboltozat közepét, emlékeztetve a középkor végi mángorló, illetve egyéb célra használt járgányok pincebeli ábrázolásaira. A mángorló fölött folytatódott a lakóépület, itt a tarkázó szoba és a legények szállása volt berendezve. És végül a ház végében kellett állnia a festődének, közel a Tapolca patakhoz. Az udvaron hidas sertés számára, tyúk- és kacsaketrecek, fedett favagószín, 12 öl tölgyfa közel 100 forint értékben, ami a katlanok fűtését és a háztartás szükségleteit szolgálta.
