Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Dr. Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufakturák

/3/ Győriványi S.

, i.m. 119 p. /4/ A kooperációt a következőkben egyszerűen együttműködésként fogom értelmezni, s egyszer-másszor a politikai gazdaságtani fogalomnál kiterjedtebb jelentésben használni. /5/ M. Schindler Gy

., A Selmecbányái céhek élete. Selmecbánya 19o9. 193 p. /6/ Item Laqueos Magnós ad Montana Salium omnes Magistri Cecharum equalibus expensis et Laboribus perficiant. Jakab E.: Oklevéltár Kolozsvár történetéhez. Buda 1888. I.k. 27o p. A céhlevelet hártyára irták és a város veres selyemzsinóron függő pecsétjével erősítették meg. /7/ Tahy I.

, A magyar kézművesipar története. Bp. 194o. 18 p. ezt az előirást a kontingentáló kortellek megállapodásaihoz hasonlitja. /8/ Szentmártoni Bodó János verse a Sónak Ditsiretiroel Váló Magyar Rythmusok /Lőcse 164. RMK. ï~! 796 p./ igy ir a sóbányászásról: ... Néha nagy darab föld a szoros ásásból Zúgva szakad alá a lyuk oldalából, Vért ont a művesnek megfáradt tagjából, Bágyadva vonsszák ki kötélen a lyukból... Későbbiekben leirja a Kolozson 1566-ban 52 ölnyire mélyitett sóaknában végzett munkát. /9/ Győriványi S.

, i.m. 14o p. /lo/ Danninger J.

, Pozsony szabad királyi város 1526/27.évi számadáskönyve. Bp. 19o7. 14o p. /11/ Itt nem az ókori hajitó hadigépekre gondolok, amelyeknél a megcsavart kötelek rugalmassága vetette a súlyt az ellenségre. Lásd balliszta leirása az Uj Magyar Lexikon I. Bp. 1959. 231 p. balliszta cimszó alatt. /12/ Danninger J.

, i.m. 17o p. /13/ M. Schindler Gy.

, i.m. 31 p., kiemeli Győriványi S.: A magyarországi köteles cehek es cehszokások /II./ = A Textilipari Múzeum Évkönyve, 198o. 31 p /14/ ifj. Fehérpataki L.

, Érsek-Ujvár ágyúi 1685-ben. = Századok, 1877/2. 177 p /15/ Morvay E

., Az ismeretlen repülőhid. = Budapest, 1971/12. 42-43 p. /16/ Csermák G.

, A magyar hajózás múltjából. Bp. 1956. 9. és köv.p. /17/ A hálókat általában a halászok és családtagjaik kötötték. A XVIII. században főleg a Duna mentén levő településeken hálókötő céhek is alakulnak /17oo-ban Baján, 1715-ben Budán, 1756-ban Győrött, 1767-ben Pozsonyban, 1781-ben Veszprémben/. /18/ Herman O

.,A magyar halászat könyve. Bp. 1887. I. 515 p. "... az inak és huzókötelek ... rendesen Veszprém kötélverőitől valók..." /19/ Idézet a Nagykárolyi Köteles Céh céhleveléből /177o/. Nyolcadik articulus: A mint minden idegen és külső Kalmároknak, Kereskedőknek és mindenféle Mester Embereknek válogatás nélkül magok Portékájukat és kézi munkájukat az Országos Vásárokra és Sokadalmakra szabadon be hozni, árulni és eladni engettetik, ugy ellenben mind azok, mint pedig ezen Czéhen kivül való Kötélverő Mester Emberek, vagy-is Kontárok tilalmaztatnak, hogy ezen Czéhes Mestereknél és készen találandó Kötélverő kézi munkát Vásárokon és Sokadalmakon kivül ebben a Mező Városban be hozni és ezen Czéhbeli kötélverő Mester Embereknek kárával nyilván vagy alattomban árulni, el adni, vagy-is Kötélverő mesterséget űzni és pénzért dolgozni ne merészeilyenek és semmiképen ne kontárkodjanak, a kiben is, ha valaki tapasztaltatik, az ollyan a Czéh Mester által a Földes Uraságnak adandó jelentésére érdeme szerént