Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

A Textilipari Múzeum gyűjteményéből - Hajnal Lászlóné: A pápai Kluge kékfestő család mintakönyvei

Hajnal Lászlóné vegyes zmérnök A PÁPAI KLUGE KÉKFESTŐ CSALÁD MINTAKÖNYVEI A pápai Kékfestő Múzeumban két, a XVIII. század végének, illetve a XIX. század elejének kelmefestési gyakorlatára jellemző mintakönyvet őriznek. Az egyiket Kluge Károly állította össze vándorlásai alatt a szászországi Sorauban 1782-ben A receptek sora a zöld nyomásával, illetve kézzel való* festéssel kezdődik; majd a lila, kék, ezüst, fekete stb. színekhez szükséges anyagok összetételét és eljárásait irja le. Az ifjabb Kluge Károly által 1809 szeptember 24-én Lindauban elkezdett receptfüzet és mintagyüjtemény elején direkt és rezerv nyomású mintadarabokat találunk, amelyeket mesterremek elkészítési módjának rövid leírásai követnek. A 72 beragasztott nyomott textilminta is bizonyitja, hogy a pápai kékfestőmühelyben nemcsak a klasszikus értelemben kékfestésnek nevezett rezerv eljárást alkalmazták, hanem direkt és marónyomás is folyt. A füzet másik végéről induló gyapjufestésre vonatkozó receptgyűjtemény "jelirással" készült, amelynek a megfejtését a kelmefestő megadja, tehát valószínűleg a receptek rövidítése volt a cél nem titokbantartásuk. A receptek nem tartalmaznak sok információt a kivitelezésről, a felsorolt összetevők mellett legfeljebb a kifestés idejét tüntetik fel. Ismerve a céhes előírásokat, természetesnek vehető ez a formula, hiszen a mester, de a vándoréveit töltő segéd is tisztában volt az alkalmazás módjával. Flottaaránynak, hőfoknak, a kelme súlyára számitott színezék százaléknak nyomát sem leljük a feljegyzésekben. Mindezen hiányok érthetővé válnak, ha megismerkedünk az akkori szokásokkal, nyersanyagokkal. A számunkra oly természetes mértékegységek helyett akkor még a rőf, a lat, itce meszely stb. s az idő mérésére, - a kelmefestő műhelyben legalábbis - a homokóra szolgált. A rőföt is inkább csak a szatócs forgatta, a kelmefestő rövidebb, hosszabb darab házilag szőtt vásznat kapott kifestesre, /Stück = darab/, ha pedig gyapjúval dolgozott, azt súlyra mérte, s ehhez arányítottá a festőfürdő összetevőit. A receptgyűjteményben állandóan találkozhatunk ilyen megjelölésekkel: "1 St kurtz" vagy "1 Stück lang", esetleg csupán "1 St". Előfordul, hogy a könyökben megadott hossz mellett a súlyát is feltünteti. A Kluge receptkönyv bécsi mértékkel számolt, ahogy az egyik receptből kiszámítható: 1 Quart tartalmaz 2 font 16 latot.