Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Dr. Endrei Walter: A Textilipari céhek harca az innovációk ellen

nyúló törekvésüket vetik szemünkre. "Ausgesprochen immobile Wirtschaftsgemeinschaften" mondja Ennen "/die/ die Möglichkeit zur Vornahme von Innovationen zu Vornahme von Innovationen zu gunsten einer Strukturkonservierung weitgehend unterdrücken." /3/ Am lássuk most a céhek fejlődésellenes magatartásának legfontosabb dimenzióját, az időbelit. Kezdetben önkéntes társulás a céh, mely sem exkluzivitást, sem privilégiumokat nem vindikál magának. Elég emlékeztetni arra, hogy a XIII. században elegendő volt 3-5 esztendei inaskodás ahhoz, hogy mesterré fogadjanak egy kézművest. Csak a XIV-XV. században honosodik meg a kötelező segédi gyakorlat, a compagnonnage. A XVI. század hozza magával a mesterek számának korlátozását, a mesterjog megvásárlását és más illetékek bevezetését, a mesterremek olykor tűrhetetlen értéknövekményét, a mesterek fiainak privilégiumát stb. Ekkor mentek veszendőbe a céh liberális hagyományai, ahogy már E. Martin Saint-Léon is észlelte /4/: "A bomlás folyamata, melynek tünetei alig észrevehetően már a XV. század óta jelentkeztek, pusztításait fokozza a XVI.-ban és egyre inkább aláássa a céhszervezet alapjait: az igazságot és jóindulatot a mester, a tiszteletet és engedelmességet a munkás részéről." Ezzel együttjárt a gyártási titoktartás fokozásának és a korábban újításokkal szembeni viszonylagos nyíltság feladásának tendenciája is. Hiszen a korai időszak alig ismeri az uj technológiával szembeni ellenállás később oly általános j elenségéit. Szinte észrevételnül megy végbe a textiliparban egy sor önköltség- és időt csökkentő szerszám és eljárás bevezetése a XV. századig, amilyen /5/ - különböző törő és tiloló eszközök - szárnyas rokka - cérnázógép - csévélőkerék - felvetőállvány - kétszemélyes szövőszék - vászon kalló - motollás festőkád. Mindezekről a bevezetés időpontja nem is állapitható meg, csak valószinü, hogy még a XIV. századi cezúrát megelőző korszakban keletkeztek. Azt lehetne erre mondani, hogy amennyiben az az időpont a céhek megerősödése előttre, tehát a X-XI. századra tehető, azok többé-kevésbé kész helyzetet találtak, s igy a technológiát adaptálni kényszerültek. Azt, hogy ez mennyire nincs igy, mutatja a X. században feltalált kallómalom