Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)
Tanulmányok - Dr. Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufakturák
Ujabb értekezletre a II. világháború után, 1947. október 12-én került sor a Budapesti Vegyes Ipartestület nagy tanácstermében. Az október 1-én kiküldött meghivó és a csatolt belépési nyilatkozat a Magyar Kötélgyártó Iparosok Beszerző és Értékesitő Szövetkezetének megalakulására hivott fel, hivatkozva a 3 éves terv nemzetépitő törekvésére /64/. A meghivó aláirói Barcs Kálmán kötélgyártó mester és Ferenczy László ipartestületi főjegyző voltak. A népes értekezleten a mesterek egy része a szövetkezet megalakulása ellen foglalt állást. Helyette egy olyan szervezeti forma körvonalazódott, amely csupán az anyagbeszerzés hivatalos ügyeit intézné, eljárna a hatóságoknál a kenderkiutalás ügyében és a kiutalt anyagot a szociális szempontokat is figyelembe véve elosztaná a mesterek között. Ezzel a feladatkörrel, 154 taggal helyben megalakult a Magyar Kötélgyártó Iparosok Munkaközössége, amelynek elnöke Barcs Kálmán lett, a szakmai, technikai feladatok intézője pedig e sorok szerzője. A szakmában ebben az időben 6oo kötélgyártó működött, amely lo6 segédet és 69 tanoncot foglalkoztatott /65/. 1948-ban a nagyobb kézműipari műhelyek államosításra kerültek, köztük a budapesti Barcs Kálmán /és egy telephelyen működő fia, B. István üzeme/ és a szegedi Varga, /teljes nevén Szegedi Kötél- és Hálógyár/. Az utóbbit jelentős bővités' után beolvasztották a Szegedi Kenderfonógyárba 1951-ben. Ide telepitették 195 9-ben Budapestről a Barcs műhely szerszámait is, amelyek előtte több átszervezés után a Budapesti Lenfonógyár kötélfonó részlegét alkották. Manufakturális szintű kötélkészités 1948-tól a sorra alakuló kisipari termelő szövetkezetekben élt tovább. Elsőnek a debreceni kötelesek alakítottak kisipari szövetkezetet. Ahol a kötelesek száma kevés volt, ott a mezőgazdasági eszközöket gyártó vegyes szövetkezetekben alkottak köteles részlegeket /66/. A kötelesek száma azonban az 195o-es évektől kezdve rohamosan csökkent. A mezőgazdaság nagyarányú gépesítése feleslegessé teszi az olyan hagyományos tömegtermékek alkalmazását, mint az istráng vagy a kötőfék. A köteles mesterség ma már a kihaló iparágak sorába tartozik. A gyári-gépi termelés a kötélkészités minden területén általánossá vált /67/. Jegyzetek: /1/ Győriványi S. y A kötélgyártás szerszámainak fejlődése. - A Textilipari Múzeum Évkönyve, 1979. 128 p. /2/ Marx K. , A tőke. I. 5ol.p. emliti a gyermekek a kötélgyártó üzemekben végzett nehéz, éjszakai munkáját. V.o. Győriványi S.: i.m. 129 p.
