Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Dr. Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufakturák

A kendertermelő Bácska igazán nagy gyára Hódságon alakult 19o6-ban, Ertl János textilmérnök, országgyűlési képviselő kezdeményezésére. Területe nagyobb volt, mint a korabeli szegedi kendergyáré, loo vagon kötélárut termelt évente 31o lóerős gőzgép segítségével. 19o5-ben Szegeden Grüner Mór és Varga Mihály hálógyárat alapított négy motormeghajtásu hálókötő géppel. A cég kötélüzemet is tartott fenn. Ez azonban kézműipari szinten állott, gépeket nem alkalmazott. 19o6-ban 18o köteles munkást foglalkoztatott. Jelentős méretű hálógyárat alapított Kohn Vilmos a Komárom-megyei Gután, ahol 15o környékbeli lakó dolgozott bedolgozóként, húszan pedig 12 lóerős halászhálókat készitő gépein /56/. A nagyüzemi termelés kibontakozásával egyidejűleg még nem következik be az I. világháborúig a kézműipari termelés visszaesése. A gyári termelés kezdetben csak a korszak erős ütemű műszaki fejlődésének ellátására törekszik. Ezek a szükségletek óriásiak. A vontató-, géphajtó-, emelő-, bányakötelek eddig el sem képzelt tömegére volt szükség. A termelés gyári-gépi kiszélesítése a kötélgyártás műszaki jellegű területein hatott, érintetlenül hagyva a mezőgazdasági jellegű kötelek termelését. Igy a köteles kézművesek száma egy ideig még nőtt, s a visszaesés az alkalmazottak számában mutatkozott, hiszen a több munkaerőt igénylő műszaki kötélgyártást a gyárak vették át /57/. A manufakturális szinten dolgozó-, 6-2o embert foglalkoztató köteles műhelyek Budapesten és környékén, egyes nagyobb városokban, a fogyasztópiacok közelében helyezkedtek el. Gépeket nem alkalmaztak, bár a gyáraktól vásárolt olcsó gépi fonalat gyakran felhasználták a kötélkészitéshez. A szálazást, a kötél végtelenitését, fülezését, különféle alakítását végezték. Ez a fejlődés nemcsak hazánkra, de Németországra is jellemző volt /58/. A gyári fonal felhasználása azonban nem volt általános. A kézzel gerebenezett hosszú szálú kézi fonál szilárdsága kedvező, s ez a belőle készült kötelet keresetté tette. A budapesti Hauschild, a Kuncze, a Körvélyessi és a századforduló után a Barcs, Soroksárott a Bakondy, Vácott a Sós, Egerben a Valent, Szegeden Pollák Sámuel kötéláru telepe voltak rnüszaki és gazdasági köteleket kézműipari szinten előállitó középüzemek. Kunczenél például óbudai műhelyében időszakonként 5o ember is dolgozott, Körvélyessy pedig az I. világháború konjunktúrája idején fonógépet is beszerzett. Ezek a cégek általában az I. világháború hadi megrendelései segítségével megerősödtek. A trén csapatok számára, a fogatolt jármüvekhez, s egyéb katonai célokra is készitettek kötélféleségeket. Az I. világháború után A trianoni békeszerződés után a kötélipar nagyarányú átszervezésre szorult. A gyárak közül csak a szegediek maradtak meg, a többiek az utódállamokhoz kerültek. A kendertermelő területek nagyrésze is a határon túlra került, s a kender beszerzése nehézségekbe ütközött.