Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Dr. Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufakturák

"egyéb erdélyországi is értetik" - a román fejedelemségekbe és Szerbiába /27/. A dunai fejedelemségekben sok brassói kereskedő telep móködött, részben köteles árukkal. E nagy kiviteli tevékenység igazolja a hazai felvásárló kereskedelmi tőke jelentékenységét, amely mögött köteles termékek már tömeges termelése állott. Köteles manufaktúrák Fiumében A tengeri hajóépités egyik részterületeként a kötélgyártás azok közé a szakmák közé tartozott, amelyek a tőke és az üzem nagyságát tekintve a legelőrehaladottabbak /28/. A "vitorláshajók idegzetét" alkotó kötélzet súlya egyre nőtt. Egy 1565-ben épitett hajón a kötélzet súlya 114o mázsa volt, mig az I. Károly angol király uralkodása idején épült "James" és "Unicom" nevű hajókon egyenként 165 tonna /29/. Az utóbbiak tonnánként 35 fontsterlingbe kerültek, tehát értékük 2275 h volt. A hajókötelet készitő üzemek nagyságára a velencei Arsenálból van leirásunk a XVI. századból. "A kötélház vagy szin az arzenálban roppant nagy, de kivált olyan hosszú, hogy egy ló elfáradna a befutásában. Sok nép dolgozik benne, és nagymennyiségű kender meg len van ott készenlétben." /3o/ A technikai szinvonal többé kevésbé megfelelhetett annak a szintnek, amelyet egy 1615-ben készült bázeli üvegfestményen látunk. Az egyes munkafolyamatokra való specializáció már kialakult, az alkalmazott szerszámok viszont céhes színvonalúak . A tengermelléki kötélgyártásra hazánkban Fiuméből van adatunk. Az 1784-85. évi törvényhatósági összeirás 3 fiumei üzemről emlékezik meg. A legnagyobb közülük az olasz származású Santarelli Sancture műhelye volt, ahol állandóan 12 legény és 18 inas dolgozott, bár a létszám olykor elérte az 5o főt is. A "gyár" 1783-ban elért 6687 forintnyi termelését csaknem kizárólag a Kelet Indiában menő L'Aigle Imperiale császári és királyi hajó felszerelésére szállitotta. Nem sokkal lehetett kisebb nála az ugyancsak olasz Orlando-örökösök 9 segédet és ugyanannyi inast foglalkoztató telepe, melynek évi termelése 1755o forintot tett ki. Csak azért nem többet, mert a magyarországi rost minősége nem volt megfelelő a termelés és feldolgozás nem kellő gondossága folytán. Emiatt Orlandoék kénytelenek voltak a nyersanyag nagy részét az Egyházi Államokból beszerezni. A harmadik, Spadin Bertalan tulajdonában lévő üzem 4 legénnyel és 3 inassal dolgozott /31/. Batthyány gróf levele szerint 1793-94-ben a fiumei kötelesek termelése 24oo mázsát tett ki /32/.