Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Dr. Endrei Walter: A Textilipari céhek harca az innovációk ellen

Dr. Endrei W.: A textilipari céhek harca az innovációk ellen I Összefoglaló A cikk azt a pausál Ítéletet kisérli meg árnyaltabban megfogalmazni, amely az ipari forradalom idején alakult ki a céhek - jelen esetben a textilcéhek - műszaki ujitásokkal szembeni magatartásáról. A tények elemzése azt mutatja, hogy jelentős eltérések tapasztalhatók egyrészt az idő múlása, másrészt területi megoszlás tekintetében. A középkor derekáig ritkán beszélhetünk innovációkkal szembeni következetes ellenállásról; ha akadt ilyen, nem volt egységes - a kallómalmot csak a flamand városok tiltották - vagy ideig-óráig nyilvánult meg és mindig minőségi indokokra történt hivatkozás /fonókerék/. A XV. századtól szaporodnak a céhek megmerevedésére utaló jelek és a főérv egyre inkább a foglalkoztatottság biztositása /cérnázó/. A XVI. századtól már alig van innováció, /bolyhozó, szalagszövőmalom, indigó/ mely ne váltotta volna ki a céhek elkeseredett ellenállását. Azonban itt is van eltérés azon városok közt, melyben e testületek részt vesznek a kormányzásban, ill. melyekben a hatalomból kirekesztették őket. Emellett pedig szembetűnő, hogy az Elbától keletre eső, a második jobbágyság által jellemezhető országokban a céhek gyenge volta miatt jobbára akadálytalanul terjednek a textilipari találmányok. Van arra is példa, hogy itt az ipari forradalom idején annak uj gépeit egy céh tagjai közösen alkalmazzák. Dr. W. Endrei.: Kampf der Textilzünfte gegen die Innovationen Zusammenfassung Der Artikel versucht das pauschale Urteil, welches sich während der industriellen Revolution über den Widerstand der Textilzünfte gegenüber Innovationen gebildet hatte, nuancierter zu artikulieren. Eine Analyse zeigt, dass bedeutende Unterschiede sowohl in der zeitlichen Entwicklung als in regionaler Hinsicht aufzuweisen sind. Bis zum Hochmittelalter kann kaum von einer konsequenten Ablehnung der Zünfte gegenüber Neuerungen reden; wenn solche Fälle zu verzeichnen sind, war dieselbe nicht einheitlich - die Walkmühlen z.B. wurden nur von den flandrischen Städten verboten - oder nur auf begrenzte Dauer verfolgt, immer aber prangerten die Zünfte Qualitätsmängel an /Spinnrad/. Vom XV. Jahrhundert an mehren sich die Anzeichen für die Versteifung ihrer Haltung und als Hauptargument wird immer öfter die Gefahr für die Vollbeschäftigung der Mitglieder angeführt. Vom XVI. Jh. an gibt es bereits kaum eine Innovation /Rauhmaschine, Bandmühle, Indigo/ die nicht auf erbitterten Widerstand der Zünfte gestossen hätte. Aber auch hier ist ein Unterschied zwischen Städten unter Zunftherrschaft bzw. Städten wo dieselben nicht an der Regierung teilnehmen, feststellbar. Ansonsten ist ein west-östliches Gefälle zu verzeichnen: in den Ländern der "zweiten Leibeigenschaft" östlich der Elbe verbreiten sich die textiltechnischen Erfindungen schon wegen der schwachentwickelten Zünfte fast unbehindert. Es kommt sogar vor, dass die Maschinen der Industriellen Revolution von Zunftmitgliedern gemeinsam in Anspruch genommen werden.