Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

A Textilipari Múzeum gyűjteményéből - Hajnal Lászlóné: A pápai Kluge kékfestő család mintakönyvei

Couler /valószínűleg a francia couleur = szin, szóból/ megjelöléssel 17 változatban szerepelnek receptek. Az összeállítás alapján a khaki szürke, zöldes vagy barnás árnyalataira kell következtetni. Páca mindig borkő, összetevői a sárgafa, kékfa, szúrnak és buzér, melyekhez egyes összeállításokban szantálfa vagy makkgubacs is járult. Van azonban olyan változat is, mely csupán sárgafa, szúrnak és buzérból tevődik össze. Ezüst, por, szalma szin receptek is akadnak. Az ezüstöt szúrnak, gubacs és buzér képezi borkőpácon, rézszulfáttal; szalma szint a rezeda adott timsó és tartarát pácokon, por szint pedig szúrnak és buzér kékre alapozott kelmén, rézszulfát páccal. t. A GYAPJÚ FESTŐ RECEPTEK ÉRTÉKELÉSE A receptek felsorolási sorrendje érzékeltetni kivánja az egyes szineknek más alapszínekből való kialakítási módját. A természetes szinezékek 4 szin csoportba sorolhatók: pirosak, kékek, sárgák, barnák. Van ugyan természetes zöld szinezék is, a legismertebb a lo-kao, Kina hires zöldje, de ezt Európában nem használták. Maguk az alapszinek is eléggé változatos színárnyalatok, sőt szinek előállítását tették lehetővé a pácok változtatásával. További lehetőséget pedig az alapszinek keverése adott. Mindebből látható, hogy a természetes színezékekkel való bánásmód teljesen eltér a szintetikus színezékekétől. A könnyebb megértésért ismerkedjünk meg nagy általánosságban az itt szerepelt színezékekkel. Piros szinezékek Kosenil /Coccus cacti/ pajzstetü nősténye, hazája Mexikó, Honduras, Jáva, Argentina. Európában a XVI. század óta alkalmazzák kelmefestésre. Firenze, Bécs és Párizs gyártotta a szárított tetükből a kárminlakkot. Lyon "cochenille préparés"-t /"előkészített bibortetü"-t/ szállított. Hatóanyaga a kárminsav, pác szinezék. Fémsókkal lakkot képez. Szinhatásai a különböző pácokon: