Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Győriványi Sándor: A magyarországi köteles céhek és céhszokások

S emiatt sok paraszt és fuvaros kiált Csúf káromkodást és ezer átkot. Biztos, hogy Posthumus nem kócból gyártott Hanem jó szöszből, jó kötelet Igy érdemié meg a szent előnevet. /76/ néhai Barcs Kálmán arany és ezüstkoszorus kötélgyártó mester 1947-ben beszélte el, hogy 1912-ben hogyan ülték meg Soroksáron, - ahol segédként dolgozott, - a "Posthumus" napot. Augusztus 21-én, - Szt. István ünnepét követő napon, - reggel felpántlikázottan misére ment a céh apraja-nagyja. Majd utána énekelve vonultak ebédelni, ki-ki a mestere házához. A délután gyűléssel, majd poharazgatással, mesélgetéssel telt el, este azonban a leggazdagabb mester házában megkezdődött a mulatság. Tánchelyként a mühely-szint takarították ki, fel is díszítették papírszalaggal, lampionokkal. Szegeden mindig május 14-én ünnepeltek, Bálint S., ünnepi kalendárium Bp. 1977, 370. /77/ A Patrologia Latina /73. k. 428-tól 38. old./ Szt. Posthumusról a következőket irja. A Posthumus, helyesebben Pachomius nevü szent a IV. század végén, illetőleg az V. században Memphisben élt és ott "er Kleider aus Palmblättern oder Binsengras fertigte". 37 éves korában látomás késztette Krisztus követésére, majd Antonius /Szent Antal/ tanítványaként buzgó remete életet élt. /V.ö. még Schütz A., A szentek élete. Bp. II. k. 171./ /78/ Meisterstücks - Aufgaben 1851. aug. 4-én pesti és budai keresk. és iparkamarai tanácskozások alapján készült, 80 iparág remeklistáját tartalmazza. /79/ A remeklajstromok megtalálhatók a céhlevelek vonatkozó szakaszaiban. Érdekes, hogy gazdasági kötél feladatként a lajstromokban csak elvétve akad, az is legtöbbször kötőfék. /80/ Győriványi S.-Kismarty L., A vasipar története. Budapest 1956, 16. lap közöl egy, a komáromi városi tanács által 1759-ben jóváhagyott "egyszerű mesterlakomát" /81/ Mérei Gy., Munkásmozgalmak 1848-49-ben. Budapest 1948, jegyzetében több helyütt hibásan idézi Lampe Ágoston két oldal terjedelmű német nyelvű panaszának levéltári számát az Országos Levéltárból. Az aktát ugyanis a KKM Egyvelegesből kiemelték és 1849. június 24-ével az Ipar 124. sz. alatt újra iktatták, Mérei a KKM. Egyveleges 1849. 20.sz. tartalomjegyzékéből vette idézetét. /82/ Népszabadság 1975. nov. 25. Kismesterségek műhelyei a Kiskun Múzeumban "A múzeum legújabb szerzeménye egy hajdani kötelesmester műhelyének teljes felszerelése, amely valamikor 5 hold földet is megért, most 500 forintért vásárolta meg az intézmény." /83/ 1376-ban Nagyszebenben a köteles céhtaksa 4 forint, 4 font viasz, 2 kanna bor és 1 lakoma volt. 1506-ban már 8 arany, 8 font viasz, veder bor ugyanott. A Szegedi köteleseknél 1743-ban 60 forint, 1780-ban 15 forint, 1806ban 30 forint. Sopronban a köteles ifjumester 3 forintot fizetett a XVII. században mesterebédre. V.ö. Winkler id. m. 31. /84/ Kovács F., Városi adózás a középkorban. Pozsony 1900. 94. /85/ Szűcs id. m. 63. /Házi adatai alapján!/ /86/ gr. Hoffmannsegg utazása Magyarországon 1793-94-ben. Bp. é.n. Olcsó Könyvtár 581. sz. Ford. Berkesi István 87 és köv. /87/ Az 1376-os erdélyi szász priviléium még nem szabja meg az alkalmazottak számát, az 1486-os kolozsvári céhszabály csupán 1 legény és 1 inas tartását engedélyezi, illetőleg inas hiányában 2 legényét. Az eperjesi céhlevél 1532-ben kimondja, ha valamely mesternél két legény volna, a másiknál pedig egy sem, ugy az egyik átengedhető a nélkülöző számára. A mester özvegye, ha férje mesterségét folytatni kivánta, szintén kapott a céhtől egy legényt.