Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)
Tanulmányok, közlemények - Dr. Domonkos Ottó: Ismeretlen adatok a kékfestés technológiájából
Az 181c— es ármegállapítás a festett árukról a következőképpen rendelkezik: Schwartzes Eine Kleine Ell a x 9 Dunkl weiss gedruckt a rf. 1 Einseitig verlassenes 1 12 xr. Lichtgedruckt 42 xr. Lichtblau 3o xr. Ornedare Blau aus der Warme 24 xr. /46/ Az 1811-es céhes limitáció tételeiben hasonló a különbség a fehérmintás és világosan nyomott között. /47/ Sajnos ez eljárás lényegét illetően semmiféle utalást nem találtunk a jegyzőkönyvekben. Arra kell gondolnunk, hogy egy megfestett anyag olyan mintázást kapott, amely ismét világossá tette a lenyomatok helyét, tehát egy maró, "ätz" anyagot kellett alkalmazni. Ha azt is számitásba vesszük, hogy már 1737-ben a késmárki festők nyomott /gedruckte/ árut is szállítottak meglehetősen kiterjedt vásári körzetükbe, ugy feltehetjük, hogy a szepesváraljai és szepesolaszi mesterek a 18. század végén a kelmefestés és kékfestés mellett kartonnyomással is foglalkoztak a "Lichtendruck" alkalmazásával /48/. A kékfestők tevékenységében több helyen találkoztunk a himzések előnyomásával. Fából faragott, illetve rézlemezekből és drótokból alakitott kis nyomóducok segítségével párnavégek, kendők, zsebkendők sarokmintái, monogramok kerültek ki kezük alól. Ultramarint oldottak spirituszban, festékpárnára kenték és onnan mártogatták a mintákat. Ilyen munkát végzett rendszeresen a békéscsabai Sztaricskay műhely. Szépen faragott példányai vannak a soproni múzeumnak. A Perl Károlyféle kékfestő boltban a háború előtt a városi igényeket kielégítő latin és gótbetüs abc teljes sorozatai is a soproni múzeumba kerültek. Jászapátiban egy 19x14 cm nagyságú "szőlőfürtös" mintával 19oo-192o között a mester anyja és nagyanyja méterenként 2 krajcárért nyomott elő. Végül meg kell említenünk a "pakkundekli"-ből /német, Pappendeckel, papirlemez/ kivágott négyzeteket, virágmintákat, amelyeket a siklósi Kolep műhelyben plüss és bársony anyagok nyomására használtak. E sablonok meleg vaslemezzel kerültek a kendőkre és présbe fogva /kendőprés/ belesütötték a mintát az anyagba. A minták helyén elfeküdtek a bársony bolyhos szálai és fénylővé váltak. A mester apja a századforduló körül Schwechatban is dolgozott, ott tanulta a kelmefestést, majd hazatérve "modernizálta" a kékfestő műhelyét. Feltehető, hogy ausztriai vándorévei alatt ismerte meg a plüssnyomást és honosította meg műhelyében /49/. Az ország több vidékén a legünnepélyesebb népviselet tartozéka volt a nyomott bársonykendő. Kapuváron ennek különösen nagy divatja volt a század elején, vásáron
