Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Domonkos Ottó: Ismeretlen adatok a kékfestés technológiájából

7. kép: Tarkazóméc

s, 19. század közepe. Sztaricskay Ferenc rajza után, Békéscsaba, 1954. Az ötletszerű tarkázásra ugyan van más példánk is Körmendről, de ez csak alkalomszerű volt. A kőszegi Orbán mester legényként dolgozott Körmenden Kluge kékfestőnél. 189o táján egy hatvan év körüli, Schwarz József nevű segéd mesélte, hogy sok nagymintás árut kellett késziteni, amit a vendek szerettek. Nem tudtak már ujabb mintát elővenni, ami a megszokottól eltért volna, hát fogtak egy gyerekpapucsot és ezzel nyomták a mintákat, ugy, ahogy jött. Nagy keletje volt, nem győztek belőle eleget késziteni. /23/ A szokásostól eltérő mód volt a kötözéssel és varrással való mintázás. Josef Vydra könyvében közölt két pöstyéni lelőhelyü, de a Prágai Néprajzi Múzeumban őrzött kötényt, amelyek csikmintái rávarrt zsinór, paszománt, ill. kis kavicsok belekötözésével jöttek létre. Az indigó oxidációja az elvarrt elkötött helyeken nem tudott lejátszódni és az alapanyag fehér szine került elő a varrások, kötözések eltávolítása után. Megemlíti, hogy a morva Kyjov környéki népviseletben a kötények hasonló technikával előállitott változatai ismertek. /24/ Magam a Brno-i Néprajzi Múzeum anyagában találtam több darabot Záhory vidékéről. Az 196o-as években ilyen darabok még gyűjthetők voltak ezen a vidéken. Miroslava Ludviková brnoi néprajzkutatónak köszönhetjük, hogy egy ilyen példányt a pápai Kékfestő Múzeumnak ajándékozott. /25/