Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Domonkos Ottó: Ismeretlen adatok a kékfestés technológiájából

rolni és tarkázni. Ha azt tudott, akkor már mindennel tisztában volt." /5/ Nem minden kékfestő szeretett mintázni, nem volt hozzá elég türelme vagy érzéke. A jászapáti Jakkel Sándor apja az 192o-as években vékony pappal tarkázott, de "jobban kiverte a formát, nagyon gyorsan mintázott." Maga a mester vastagabb papot használt, de nem is szeretett mintázni, unalmasnak tartotta azt. /6/ Hasonlóan nyilatkozott a kecskeméti Sárosi mester is, bár nem is kényes virágcsokros mintával tarkázta a véget: "Unom már, elhiszi-e? Szeretném már létönni és másik mintát elővonni. Elvész rajta az embör szömevilága, mindég égy mintát nézni. Jókai Mórictul is kérdezték, hogy mikor pihen, azt mondta, hogy mikor másik regényt irok, hát igy vagyok én is vele." /7/ A kiválóan mintázó segédeket jobban is fizették, megbecsülték. A századforduló körül divatos olajnyomás különösen pontos munkát követelt. A kecskeméti Peskó-üzemben bérmunkában melegfestéssel szövetruhákat /selyem, lüszter/ a kivánt alapszínre festették, majd olajjal tarkázták, sárga, kék, zöld szint nyomtak rá. "Az olajtarkázó segédek voltak a legdrágábbak, 3-4 passzerrel dolgoztak. Ezek bére 6-7 forint volt teljes ellátással A fehér tarkázóké egy forinttal kevesebb volt." Apjától neki is ezt kellett megtanulnia. /8/ 3. kép: Tapétanyomás, festés, fényezés. 175o. /Ciba Rundschau, 61/1943/2256./