Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Domonkos Ottó: Ismeretlen adatok a kékfestés technológiájából

A TEXTILIPARI MÚZEUM ÉVKÖNYVE 1980 TEXTILIMRI KUMTÔ INTÉZET Dr. Domonkos Ottó népraj zos ISMERETLEN ADATOK A KÉKFESTÉS TECHNOLÓGIÁJÁBÓL / A mintázás különlegességei / I Köztudomású, hogy a textilnyomás évezredes múltra visszamenő történetében a kékfestés európai gyakorlata csak a 17. század végétől válik ismertté, a 18. század végén pedig általános müvelésévei találkozunk a városi és falusi műhelyekben /1/. A korábbi századokban gyakorolt pozitív nyomás különféle változatai tovább élnek, de nagyobb jelentőségre tesz szert a pácok és csávafestékek alkalmazásával történő kartonnyomás. Ez utóbbira alapozva jönnek létre a kisebb-nagyobb manufaktúrák, amelyek termelése rendkívüli mennyiségekre képes még a kézinyomás időszakában is, hiszen nem egy üzem többszáz nyomóasztalánál dolgoznak a nyomók és a kifestők. A többszín nyomására is alkalmas hengernycmógépek, majd pedig a Perrotine-gépek munkába állitása a tőkés árutermelés nagy fellendüléséhez vezetnek a textiliparban a 19. század közepére. A termelékenyebb technológia, a minták színösszetételének nagy választéka a társadalom minden rétege számára biztositani tudja az igények kielégítését 12/. A kékfestés a manufaktúrákban háttérbe szorul, a gyárakban pedig csak a 19. század végén kap újból nagyobb jelentőséget, hogy olcsó tömegárujával azokat a piacokat is meghódítsa a tőkés kereskedelem, amelyek addig a szűkebb-tágabb helyi paraszti igényekre termelő kékfestőmühelyek körzetébe tartoztak. Kiváló példája ennek hazai vonatkozásban az óbudai Goldberger, valamint a Szegedről Bécsbe települt Felmayr gyár. Kíméletlen versenyük egy sor kis műhely megszűnéséhez vezetett, vagy jobb esetben viszonteladóivá váltak e nagy gyáraknak /3/. A 19. században még többszáz kékfestő műhely dolgozott az országban, századunkra létszámuk megcsappant. Közülük többen igyekeztek gépesítéssel állni a versenyt. A hagyományos kézitechnikát is megőrizték az egyszemélyes kis műhelyek, illetve az 195o-es években az idősebb mesterek emlékezetében még éltek olyan