Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Győriványi Sándor: A magyarországi köteles céhek és céhszokások

létrejöttét a kontárok elleni küzdelem és a háborús idők tették szükségessé. /61/ Rendszerint azonban a céhek valamelyike vagyona, tekintélye révén a szövetség fejévé, néha zsarnokává vált, s ez a céh ügyelt fel ezután a többi egyenrangú szövetségesére. A Selmecbányái és a velük confoederált körmöcbányai köteles céh vitájából alkothatunk legkönnyebben képet erről az alakulatról, erejéről, hatalmáról . A Selmecbányái kötelesek 1660-ig önálló céhet alkottak. Az ezt követő korszakban "a városon átvonuló vagy ott állomásozó hadak" kötél- és kanócköveteléseitől elszegényedtek, /62/ illetőleg a szünetelő bányászat miatt elvesztve bányaköteleket vásárló vevőiket, sokan közülük elvándoroltak, önálló céhet fenntartani nem voltak képesek többé, ezért szövetkeztek a körmöcbányai kötelesekkel, akikkel 1737-ig jó egyetértésben éltek. A bekövetkezett békésebb korszakban a mesterség virágzásnak indult, s a Selmecbányái mesterek igyekeztek megszabadulni a körmöcbányai főcéh gyámkodása alól. Tudtuk nélkül, 1737-ben III. Károly királytól céhszabályzatot kértek és kaptak. Az uj privilégiumára büszke Selmecbányái céh, felejtve a körmöciekkel szemben vállalt kötelezettségeit, követelőzőén lépett fel. Az 1737-ben mesterré avatott 3 Selmecbányái polgár társitási dijait vették fel először teljes egészében, holott a szövetség értelmében csak a fele járt nekik. Az évi szövetségi gyűlésen /

Jahrstag/ felmutatták uj céhszabályaikat, bejelentették kiválásukat, sőt a lefolyt évről esedékes évi céhadó és a kötélvégenként szokásos jövedelemadó kifizetését is megtagadták. Ezt a sértést a főbányaváros köteleseinek tekintélyes főcéhe nem tűrhette el.A confoederációs szerződés megszegőire vonatkozó büntetés 50 magyar forint öszszegü birságát alkalmazták a selmeciekre. Ezt azonban nem tudták behajtani, ezért súlyosabb módot kerestek a megtorlásra. Elhatározták, hogy a Selmecbányái köteles mestereket nem tekintik ezentúl sem tisztességtudóknak, sem céhbelieknek. Az ott tanult legényeknek nem adtak vándorlásuk idején éjjeli szállást és útravaló ajándékpénzt. Efe a selmecbányaiakat sértette ugyan, de nagyobb következményeket nem okozott. Ekkor a körmöcbányai céh keményebb eljárást foganatosított. Részletes tudósításban tájékoztatta a pozsonyi, budai, trencséni, besztercebányai és pesti köteles céheket a selmecbányaiak sértő és szabálytalan magatartásáról és kérte őket is a selmeci vándorló legényekkel szembeni megtorlás alkalmazására. A megkeresett városok kötelesei helyeselték a körmöcbányaiak eljárását, s alkalmazták a selmecbányaiakkal szemben a korlátozásokat. 10 évig tartott az elkeseredett küzdelem, s 1747. szeptember 12-én a Selmecbányái kötelesek teljes megalázásával végződött. A király ismételt parancsára Garamszentkereszten - a két város félutján - találkozott a két város tanácsának két-két tagja és köteleseinek három-három küldötte. Megállapították, hogy a Selmecbányái kötélverők a főcéhtől való elkülönülésének módja szabálytalan volt. Kilépéskor ugyanis meg kellett volna köszönniük a szövetséges támogatását, be-