Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Győriványi Sándor: A magyarországi köteles céhek és céhszokások

többször még alacsonyabb minőségi szinten. Mivel a kereslet belőlük a gyors elhasználódás folytán is óriási - gondoljunk csak az istrángra, amelynél a huzó, feszitő, szakitó igénybevétel rendkívül nagyfokú - azt hihetnők, hogy a nagyipari termelés különböző formái ezen a területen fognak majd utat törni. De nem igy történt! A mezőgazdasági kötelek formahagyománya, amelynek értelmében a kötél hol vékonyodott, hol vastagodott, gátat szabott a mechanikus gyártás megvalósításának. /9/ A rendelkezésre álló adatokat vizsgálva, nem a kötélkészités, hanem a halászhálók kötése terén találkozunk a legkorábban jobbágyi szolgáltatásként végzett fonással, kötéssel és a hálókötők eltartásával. Ma a köteles mesterség része ugyan a hálókötés, mégsem egyenlősithetjük a fellelhető adatokat. Legfeljebb csak mint rokon műveletről emlékezünk meg róluk, azzal a valószínűséggel megerősítve, hogy a forrásokban szereplő nagyobb huzó és emelő hálók kötél nélkül elképzelhetetlenek. 1226-ból, Pannonhalmáról maradt fenn az első ilyen jellegű szabályozás. /10/ Az úrbéri tartozások egyike, a kenderkilenced keretében, a rost természetbeni szolgáltatása helyett néhol a jobbágyok fonást teljesítettek. /11/ Ez a fonál elsősorban a ruházkodásban és a háztartásban akkor nélkülözhetetlen kendervászon nyersanyaga volt, de felhasználták - esetleg zsinórozás után - hálókészitésre, kötél előállítására is. A hálókészitésre vonatkozóan folyamatosan ismétlődnek az adatok. 1639-ben például Őrlikon egy jobbágy halászhálót kötött az uradalom számára. /12/ I. Rákóczi György idejéig például a sárospataki uradalom jobbágy mesterember rétege abban a kedvezményezett helyzetben volt, hogy megengedték legtöbbször a robotterhek készítményekkel való lerovását, a mesterséggel való szolgálatot. /13/ A majorsági eszközök jelentős része készült ott ilymódon. A jobbágyiparosok élelmezéséről, ha munkájukat lakhelyüktől távol végezték, a földesúr gondoskodott. 1652-ben Lórántffy Zsuzsanna a munkácsi uradalmi tisztek számára meghagyta, "hogy kerékjártóknak és hálókötőknek - az kik jószágból jönnek - az mikor dolgoznak fekete czipő per diem egy személyre 4, turó fél font" adassék. /14/ A kötél készítésben is a XVIII. század végéig követhető nyomon erőteljes jobbágyipar. A jobbágyipar jelentősége a kötélgyártó szakmában a XVI. és XVII. században nőtt meg, mert a nagy szerephez jutó nagybirtok támogatását élvezték a városi iparral szemben. Anyagi helyzetük is helyenként kedvező volt. Biztonságukat növelte a foglalkozásuk mezőgazdasági háttere, sőt gyakran az iparűzés értelme számukra a szőlőszerzés, ingatlanszerzés volt. Ettől társadalmi emelkedést is reméltek. A nyersanyag beszerzés sem jelentett gondot. Egyrészről a kender "majdnem minden helyiségben tenyésztetett, de legtöbb helyen csak annyi, mennyit a nők a házi szükségükre is feldolgozhatnának." A XII. századtól kezdve a vásá-