Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Endrei Walter: Középkori textilbélyegekről

ta Konstantinápollyal és mikorra helyreállt, Velence megkezdte önállósítani magát és 1082-ben már Bizánc egyenrangú kereskedelmi partnerévé vált. Komnenosz Alexiosz azzal jutalmazta az exarchátus segitségét a normannok elleni harcokban, hogy a velencei kereskedők vámmentesen exportálhattak, csomagjaikat nem ellenőrizték többé. /36/ Ekkorra azonban már fellazultak a bizánci selyemmonopólium szigorú kötöttségei: 1000 óta tart a salernoi selyemtakácsok letelepedése Luccában, /37/ 1147-ben erőszakkal telepítenek át szakmunkásokat a normannok Görögországból Sziciliába. Ugy tűnik tehát, hogy a keresett bizánci luxuscikk révén a IX-XI. századokban kellően ismertté vált a nyugateurópai textilkereskedők körében az ólombélyeg, vámjelzésből régóta minőségi garanciát hordozó védjeggyé vált. Legkésőbb a XII-XIII. században utánozni kezdték, alighanem először selyemszövetek forgalombahozatalakor; érdekes, hogy a legkorábbi pecsételési előirások egyikét a velencei barhenddel /tehát pamutszövettel/ kapcsolatban adják ki /1275/. /38/ Hadd emlékeztessünk még arra, hogy ebben a korszakban kell keresnünk a céhek keletkezésének gyökerét is. A városi szervezet által szabályozott monopóliumok és privilégiumok egész rendszere, - mely egyebek közt a szövetek méreteinek, kezelési és használati tulajdonságainak ellenőrzését is involválta - nem nélkülözte a bizánci befolyást. Ha a /Bölcs Leo alatt 911/12-ben kibocsátott/ Prefektusok Könyvét olvassuk - csodálkozik el Lopez - nem tudjuk, vajon a X. századi Konstantinápolyra vagy egy XIII. századi nyugateurópai városra vonatkoznak-e előirásai. /39/ És talán kevés kockázat van annak feltételezésében hogy ez nem véletlen: a latin császárság idején /1204-37/ Flandria grófjai uralkodtak Bizáncban. Sajnálatos, hogy e perszonáluniónak a flamand céhszervezetre gyakorolt hatását még nem elemezték, jóllehet a grófok levéltára fennmaradt. Az ólombélyegzés elterjedése Európában Bárhogyan történt is, az ólombélyegzés a két nagy textilexport központjából, Flandriából és Északolaszországból gyorsan elterjedt egész Európában. Néhány vonással megpróbáljuk jellemezni ezt a folyamatot. Először a szomszédos területek, a Flandriával konkurráló posztóvárosokban tűnik fel, igy Észak-Franciaországban, Hollandiában, a nyugati Németországban. Chalons-sur Marne pl. már 1243-ban, a westfáliai Soest 1260-ban szabályozza a posztó minősitését, utóbbi ekkor már átmegy a tanács kezéből a céh felügyeletébe. /40/ Valamivel később honosodhatott meg a bélyegzés szokása Angliában. Valószinünek tekinthető, hogy az eredetileg import posztó ellenőrzését végző aulnager intézményét /1315/ megelőzte a városi látómesterek /searcher/ rendszere, /41/ hiszen az emiitett Assize of Measures /1197/ már előírta a posztó főbb paramétereit, 1203 óta pedig adataink vannak előírásainak megszegése miatt kirótt büntetésekre. /42/ Igaz, csak 1279-ben jelöl ki a király két tisztviselőt,aki az áruba bocsájtást megelőzően köteles a posztó minőségéről meggyőződni, /43/ de valószinü, hogy a helyi tanács ellenőrzése a feladatuk.