Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Irodalom - B. Perjés Judit: Studies in Textile History, Royal Ontario Museum, Toronto, 1977.

vei, illetőleg az e gépeken előállított szőnyegtakarók szerkezetével foglalkozik. Jacquard már 18ol-ben dijat nyert Párizsban teljesen uj rendszerű hálókötőgépével. Első szövőgépét 18o5-ben készítette el, és bár sok viszontagság után, végül is diadalmaskodott az uj technika. 184o-ben már Magyarországon is működtek Jacquard-szövőgépek. Az újkori anyaggal foglalkozók harmadik csoportja ősi multu, etnográfiai gyűjtésekből megismert szövésmódokat és anyagkészitési technikákat ismertet. Rita Bolland az észak-celebeszi un. pinatikan szövésről ir /Weaving the Pinatikan, a Warp-Patterned Kain Bentenan from North-Celebes. 1-17.old./, hosszadalmasan fejtegetve az indonéziai őslakók pinatikan és "kain bentenan" szövési módját. Ez utóbbi elnevezés talán arról a szigetről származik, ahol először gyártottak ilyen szövetet /Bentenang/. A pinatikan szövőszék primitiv tákolmány, két farud a szövet, illetőleg a lánchenger, amely között feszül a végtelenitett láncfonal. A szövőszékhez orsó, egy bambuszléc és egy szövőráma tartozik. A pinatikan mintás szövet elkészítéséhez a szerző egy próba-szövőszéket készitett és kisérletei sikerrel jártak. Sokkal több hasznos tudnivalót közöl Louis D.Levine, aki egy kurd faluban, Seh Gabi-ban figyelte meg a nemezkészitést és a szövőszék használatát. /Notes on Felt-Making and the Production of Other Textiles at Seh Gabi, a Kurdish Village. 2o2-213.

old. / A vaskos kötetben a textilrestaurálásról alig-alig esik szó. Mindössze Mechthild Lemberg ad számot az un. negyedik Caesar-szőnyeg kezeléséről és restaurálásáról. /The Problem of Brown Wool in Mediaeval Tapestries: The Restoration of the Fourth Caesar Tapestry. 178-183.

old. / A hirneves svájci Abegg-Stiftung textilkutató műhely egy évtizeden át egy XV. századi szőnyegre összpontosította erőit. Ezt a szőnyeget Merész Károly burgundiai herceg készittette 1465-147o körül, feltehetően Tournai-ban. Helyesebben nemcsak ezt az egyet, egy egész szőnyegsorozatot, amely végül is Bernbe jutott. A berni Történeti Múzeum a szőnyegeket a XIX. század végén restauráltatta és ekkor a szőnyegekből az eredeti barna vetülékfonalakat fekete gyapjufonalakkal cserélték fel. A fekete gyapjufonalak azonban sok baj forrásai lettek, részben mert az eredetieknél vastagabbak voltak, részben mert idővel elvesztették a színüket. A szőnyeget először kimosták, majd a lyukakat lenvászonnal bélelték, a kimosott anyag azonban még erőteljesebben kihozta a hibás vetülékfonal torzitó hatását. A hibás fonalakat el kellett távolítani, ami viszont a vetülékszálak vonatkozásában ujraszövést jelentett. A munka közben azonban az is kiderült, hogy az eredeti, barnának hitt vetülékfonalak nem is barnák voltak, hanem különböző szinüre festettek /piros, kék/ és csak bomlásuk következtében váltak rozsdabarnává. Az eredeti, való szineket festékelemzésekkel igyekeztek meghatározni, ez azonban nem mindig adott megfelelő eredményt. Lemberg tanácsa nagyon tanulságos: a középkori textil-szinek igen ritkán tartják csak meg eredeti szinhatásukat.