Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Irodalom - B. Perjés Judit: Studies in Textile History, Royal Ontario Museum, Toronto, 1977.

régebben 19o cm széles volt s a földön ülve szőttek. A gyönyörű csikós lapp szőnyegek /"grener"/ többezer éves technika eleven jelképei. Érthető tehát, hogy az oslói Folk Museum jelentős támogatást nyújtott a lappoknak és értékes gyűjteményt szerzett magának. Winifred Needier i.e. III. évezredbeli egyiptomi vásznakat vizsgált meg /Three Pieces of Unpatterned Linen from Ancient Egypt in the Royal Ontario Museum. 238-251./, Hsio-Yen Shih i.e. II. évezredtől a XX. századig tartó periódus textilleleteit elemzi /Textile Finds in the People's Republic of China. 3o5-331.old. / Külön figyelmet érdemel Agnes Geijer "The Loom Representation on the Chiusi Vase" c. dolgozata /52-55.

old./, hiszen a római Clusiumban talált i.e.V.századi vázán, a Penelopé-Telemachos jelenet háttereként az egyik leghiresebb ókori szövőszék ábrázolás látható. A korábbi publikációkban Pénelopé szövőszékén látszottak a függőleges láncfonal-végek és ezek súlyai, aminek következtében ezt a szövőszék-tipust ugy jellemezték, mint a fentebb bemutatott láncfonal-feszitős lapp szövőszéket, holott a vázán ezek a részletek nincsenek is rajta. Nehezen is lehetne elképzelni, hogy Pénelopé az őskor primitiv szövőalkalmatosságán szőtte volna gyönyörű szövetét /amelyet aztán éjszakánként felbontott/, amely tulajdonképpen dus mintájú szőnyeg volt. Ez a clusiumi szövőszék tehát szőnyeg-szövőszék volt /tapestry loom/. Szövőszék-nehezékek az ásatások nem ritka leletei, az antik kultúrák tárgyain szövőszék-ábrázolások is előfordulnak, valódi szövőszék-alkatrészeket azonban csak a legritkább esetben tárnak fel régészek. Ezért rendkivül izgalmas a. kínai Sizhaj-san-ban talált, Han-kori temető 17. sírja, ahol a halott mellett egy szövőszék négy darabja került napvilágra: egy villásvégü szövethenger, egy lánchenger, egy verőkar és egy szád-rud. A szövethenger mérete: 4 5 cm. Minthogy valamennyi alkatrész bronzból készült, helyesen gondolja a szerző, John E. Vollmer /Archaeological and Ethnological Considerations of the Foot-Braced Body-Tension Loom. 343-354.

old./, hogy ezek a tárgyak rituális célokra készültek. Rejtély maradna a szövőszék egykori formája, ha az i.e. III. - i.e.I. századi temető egy másik sírjában /l.sir/ nem találtak volna egy dobalaku bronz edényt, amelynek a fedelén sok figurás jelenetet láthatunk. A központi figurával szemben hat női szobrocskát figyelhetünk meg, mégpedig un. lábbal tartott szövőszékkel dolgozva. A szövőnők a földön ülve kinyújtott lábukkal tartanak egy lapos lánchengert, mig a szövethengert a hátukra szíjazták. A körbefutó láncfonalat tehát a lábukkal tartják feszesen. Mindegyik szövő széles verőkarral szorítja a vetülékszálat a helyére. Ezen a szövőszék típuson tehát sem szélfeszitő, sem felvetőborda nincsen, az egyforma szélességet csak az ügyes és gyakorlott szövők tudják tartani. Az 1954-57 közötti sizhaj-sani ásatást követően két évtized sem telt el, amikor 4o km-nyire attól egy ujabb temető négy sírjában találtak szövőszék-alkatrészeket. Vollmer joggal kutatta a lábbal tartott szövőszék etnológiai párhuzamait, amelyet meg is talált Tajvan egyik őslakos csoportjánál. A lábbal feszitett szövőszékek azonban mégsem kinai találmányok, ezek a végtelenített láncfonallal mü-