Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Endrei Walter: Középkori textilbélyegekről

maguk éltek vissza a lehetőségekkel, eltávolították a hibát jelző plombât, kicserélték, sőt maguk verték a pecsétet. Mindemiatt meglepően preciz előirások szabályozzák a pecsételés minden vonatkozását. A szükséges ólom beszerzéséről ugyanolyan részletesen gondoskodnak, mint amilyen akribiával előirják a bélyegzőmester megválasztását vagy a verőtövek és présfogók őrzését. A 14. sz. végi Kölnben például a céhes iparosok külön "Durpelgeld"et '/belépődijat/ fizettek minősítéskor, csak háromszor hetenként, korán reggel történt pecsételés és a 15. század elején négy "erberen, verstendigen luden, di bi iren eiden alle doiche blijen ind ouch wigen sollen" választását, a fogók szekrénybe zárását és a négy kulcs őrzését határozza meg a városi tanács. /16/ Az óvatosságnak jó oka volt. Mig III. Edward csak nemtetszését nyilvánította 1358-ban a pecsételés körül tapasztalható visszaélések tekintetében, másutt rigorózusan jártak el. Különösen a hamisításokat büntették keményen. A 14. sz.-i Ypernben 7 évig tartó száműzetés nem ment ritkaságszámba, egyszer életfogytiglan is előfordult, azért, hogy "user et saeller ses draps de faux seaux et contrefais semblables desquelles on saelle le draperie de la vielle", vagyis, mert hamis pecsétet használt, ill. a városi pecséthez hasonlót készitett a szóbanforgó posztós. Könnyebb esetekben Santiago de Compostella-i zarándoklattal sújtották pl. a látómesterét szidalmazó delinquenst./17/ Etekintetben is a németek voltak legszigorúbbak: 1433-ban, Kölnben egy Dietmar Koch nevü takácsot a fogó hamisításáért "zu den doide veroirdelt in-/d/ als ein velscher verbrannt", azaz halálraítéltek és hamisítóként megégették. /18/ Amikor a posztó uralma hanyatlani kezdett, a hatóságok elnézőbbek lettek. Hogy egy magyar példával éljünk, a brassói 1651-es céhstatutumot emiitjük fel, mely szerint a pecsét nélkül forgalombahozott árut el kell kobozni, értékének 2/3-a a városbirót, 1/3-a a céhet illette. Érdekes viszont, hogy korai előírásokat találunk, amelyek a posztós jelének, ill. nevének a szegélyébe való beszövését vagy a végre való varrását követelik meg. így éppen Ypernben a /1362-1405 közötti/ keure ugy rendelkezik, hogy azt fehér cérnával jó erősen rá kell varrni. /19/ Minden amellett szól, hogy az ólombélyegzés eredetileg az ellenőrzés szerveinek volt fenntartva és a gyakori büntetések is mutatják, milyen nehezen törődtek bele a jórészt paraszti környezetből származó takácsok és az ilyeneket foglalkoztató posztósok. A posztóbélyegek eredete Minthogy más jelek is arra utalnak, hogy az ólombélyegzés nem a tulajdon- és védjegy ősi formájaként fejlődött ki a textiliák koraközépkori termelése vonatkozásában, /20/ felmerül a kérdés: honnan származik? Van ugyan hirünk arról, hogy az exportra szánt kinai selyem tekercseket bronz pecséttel zárták le, de nincs adat arról, hogy ilyen Európába rendszeresen eljutott volna. /21/ Arab hatásró) lo