Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

butítja a tSke nyomja. Testvér a templom és a gyár. "De semmiféle butítás, erőszak, ravaszság sem tudta térdre kényszeríteni a győri textilmunkásokat. Két heti kitartó harc meghozta az eredményt. Az igazgatóság a legtöbb vitatott kérdésben engedményeket tett és lemondott a bedó-rendszer bevezetéséről. Igy azután létrejött a megállapodás. 1933 április 9-én tartotta meg a Magyarországi Textilipari Munkások és Munkásnők Szakszervezete XX. országos közgyűlését. A közgyűlésen Budapestről 61, Békéscsabáról, Gyuláról és Szegedről l-l küldött jelent meg. A közgyűlés mindjárt nézeteltéréssel kezdődött. "Napirend előtt Ratkó Anna szót kér, amit az elnök meg is ad. Ratkó Anna kijelenti, mivel a pesterzsébeti helyi csoport nem kapott I elegendő képviseletet, a közgyűlésen nem veszünk részt. Tizedmagával elhagyja a közgyűlést." Erről a kérdésről - a jegyzőkönyv szerint - több szó nem esett, az erzsébetiek nélkül folyt tovább a közgyűlés. Lényeges, a textilmunkások életét döntően befolyásoló kérdésekről - mint például a bedó-rendszer bevezetése - alig volt szó. A vezetőség választásánál volt még kisebb zavar. "Kétféle szavazólistát nyújtottak be. A bizottság mindkét listát elfogadta. Egy hivatalos és egy úgynevezett ellenzéki lista van. A hivatalos listára 43, a második listára 11 szavazólap esett." Sajnos az ellenzéki lista névsora nem maradt fenn, igy annak összetételéről, jellegéről sem tudunk. A hivatalos 43 listán megválasztották Ratkó Annát is a vezetőség tagjául. Elnöknek újra Schwarz Samut választották meg, de ez a megbízatása már csak rövid ideig tartott. Néhány hónappal később - betegségére hivatkozva - lemondott. A szakszervezet vezetésére ekkor a Szaktanács nem talált megfelelő - nekik megfelelő - textilmunkást és a bőripari szakszervezet, illetve az újpesti szakmaközi szervezet egyik vezetőjét, Peyer Károly feltétlen hivét, Horváth Pált küldte oda. A textiles szakszervezet, gyengesége következtében, anyagilag is teljesen a Szaktanács támogatására szorult, ezért a központi vezetőség Horváthot elfo44 gadta. Ezután ő folytatta azt a tevékenységet, amelyet eddig Schwarz végzett, ha lehet, még nála is opportunistább módon, de mindenesetre erőszakosabban. Különös bonyodalom keletkezett 1933 októberében az óbudai Guttmann és Fekete gyár körül. A gyár "mindenható" igazgatója, Fekete ur, elbocsátotta összes munkásait, mert véleménye szerint tul magas adót állapítottak meg a számára. A kereskedelmi miniszter közbelépésére Fekete másnap visszavonta a felmondást, de az ügy országos felháborodást váltott ki. A gyáros urnák 700 munkás kenyere, megélhetése csak arra volt jó, hogy revolverezzen vele, alacsonyabb adót igyekezzen elérni, kenyértelenné tételükkel. A Kommunista egyik cikkéből tudjuk meg, hogyan ünnepelték meg ebben az évben november 7-ét az osztályharcos textilmunkások egy üzemben. "A pesterzsébeti Juta gyáriak mozgósítása a Szovjetunióért .... A Szovjetunió 16 éves fennállása alkalmából a pesterzsébeti kommunista és osztályharcos proletárok jól sikerült röpgyülést szerveztek meg a Jutagyár előtt. November 6-án este 6-kor, mikor be-