Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Bakay Erzsébet, Dr. Dischka Győző, Dr. Kóczy László, Dr. Schmalz József, Tóth Béla, Véber Zoltán, Dr. Vékássy Alajos, Dr. Zilahi Márton: A magyar textilipari szakemberképzés történeti áttekintése

Rendezésük a témakörtől függően munkaidő alatt vagy munkaidő után történik. A tanfolyam résztvevőit általában a küldő szervek, vállalatok jelölik ki. A tanfolyamok hallgatói látogatási bizonyítványt kapnak, amely a tanfolyam elvégzését és a képzés megtörténtét igazolja. A textilipari dolgozók széles körének továbbképzésében nagy, fontos szerep jut az Egyesület szakosztályai által rendezett évi többszáz előadásnak, melyek szakszerű információt adnak a textilipar technológia- és termelés fejlődésének minden jelentős lépéséről. Ezek a színvonalas előadások ismertetik az újszerű anyagokkal, gépekkel, eljárásokkal belföldön és külföldön szerzett tapasztalatokat. Ezzel egyaránt elősegitik a szakemberek továbbképzését és a textilipari termelés színvonalának emelését. 5. ALSÓFOKU TEXTILIPARI SZAKEMBERKÉPZÉS ÉS TOVÁBBKÉPZÉS Az alsófoku képzés eredetileg a textiliparban a fizikai dolgozóknak bizonyos megmunkálási folyamat elvégzésére való betanításából állt. Amig a klasszikus alapanyagoknak szokványos gépeken való feldolgozására szoritkozott a gyártás, addig a tanulók képzése kizárólag üzemi feladat volt. A tanulót tapasztalt dolgozó mellé osztották be, akitől megtanulta egy géptipus kezelését, inditását, leállítását, az anyagnak a gépbe való etetését, ill. felrakását, megmunkálás utáni leszedését, szakadásoknak vagy egyéb gépleállási okoknak megszüntetését. Ilyen tapasztalatátadási módszerrel betanitott munkás néhány hónapi gyakorlat után önállóan el tudta látni munkakörét. A II. világháború után gyökeresen megváltozott termelési és társadalmi viszonyok, a technológia terén bekövetkezett nagy változások a fizikai dolgozók képzésének fejlődését is magukkal hozták. Megmaradt az üzemi begyakorlás, mint a gépi munka fogásainak elsajátítására szolgáló alapképzés, de ezt fokozatosan kiegészítette a szakmunkás-oktatás iskolai rendszere. Ennek az utóbbi években bekövetkezett erős ütemű fejlődése több okra vezethető vissza. Egyrészt az ipar rekonstrukciója során újszerű, nagy-teljesitményü, gyorsjáratú gépekhez jutott az ipar. Ezek kihasználása és a mesterséges szálasanyagok hatékony feldolgozása szakképzett dolgozókat igényel. Másrészt a fizikai dolgozók munkájuk magasabb anyagi és társadalmi értékelését igyekszenek elérni, ami csak magasabb általános és szakmai műveltség megszerzésével biztositható. E tényezőkön kivül az előnyösebb helyzetben lévő ipari szakmák felé történő orientáció is szükségessé tette az államilag szervezett textilipari szakmunkásképzés bevezetését. Az 1955-ben ujra-szervezett szakoktatás a vállalatok mellett működő iparitanuló-iskolákban folyt. Eredménye, hogy 1956-60-ig 2700 végzett szakmunkást kapott a textilipar, továbbá, hogy közel 5000 felnőtt dolgozó szakmunkás vizsgát tehetett. A textilipari szakmunkásképzés átfogó országos érvényű bevezetéséről az 1969 évi VI. törv.cikk és annak végrehajtásáról a 13/1969.XII. 30. MüM. sz. rendelet