Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Bakay Erzsébet, Dr. Dischka Győző, Dr. Kóczy László, Dr. Schmalz József, Tóth Béla, Véber Zoltán, Dr. Vékássy Alajos, Dr. Zilahi Márton: A magyar textilipari szakemberképzés történeti áttekintése

követi a csévélés és a szövés. Az intézet nem rendelkezik fonó tanműhellyel. Ennek elsősorban az az oka, hogy a rendelkezésre álló tanműhely alapterülete nem ad lehetőséget a fonodái gépek beállítására. A tanműhelyi gyakorlatot a két nyári szünet kötelező üzemi gyakorlata egésziti ki. Ez egyenként 4 hét, mely idő alatt a hallgatók részben gépen dolgoznak, részben adott gyártervezési feladatot végeznek el. A gyakorlatot üzemi konzulensek vezetik és tanszéki oktatók fel ügyelik. A beszámoltatás módja a gyárterv és a jelentés felülvizsgálata és értékelése a konzulens és a tanszéki oktató által. A Tanszék nagy súlyt fektetett a technológiai gyakorlatok műszerezésére. Ennek során a hallgatók a méréstechnika manualitását sajátitják el. Mintegy 25-féle méréstechnikai gyakorlatot végeznek, kizártán csak a technológiai tárgyakhoz kapcsolódva. A Tanszék oktatási anyagát az jellemzi, hogy a 3000 oktatási órának mintegy fele a textil és ennek fele gyakorlati oktatás. A Főiskola végzett hallgatói túlnyomó részben textilüzemekben helyezkednek el, ahol gyorsabban illeszkednek be a termelőmunkába, mint a Műegyetemet végzett okleveles textilszakos gépészmérnökök. Ezt bizonyitja az a tény, hogy a főiskolát végzett űzemmérnekök közül a tehetségesebbek 4-5 év után már osztályvezetőként, üzemvezetőként, ill. czok helyetteseként működnek a vállalat teljes megelégedésére . A textiláruk minőségi és esztétikai színvonalának emelése érdekében a Tanszék az Iparművészeti Főiskolával együtt két éves desszinatőr képzés megszervezésén fáradozik főiskolát vagy műegyetemet végzett mérnökök számára. A Tanszék 1974/75-ben felülvizsgálja oktatási anyagát és programját, valamint átdolgozta tanterveit. 2.6 Textilvegyész-mérnökök képzése Textilvegyész képzésről hazánkban egészen 1938-ig alig lehet ^eszelni. Egyik oka az volt, hogy azok a festő- és nyomógyá_-ak, ahol kémiai müveletek szerepelnek a gyártmányok előállításában, jóformán mind külföldi tőkeérdeke

ltsègek kezében vol tak. Az üzemek vezetésére német, osztrák, svájci szakembereket hivtak meg, a nyon.ógyárak műszaki igazgatója, az un. első kolorista is mindig külföldi volt, még a magyar tőkéjű Goldbergernél is. Ugyanez volt a helyzet a ^egtöbb művezetővel, mesterrel is. Nem meglepő, hogy ezek az idegenek a írelléjük beosztott magyar alkalmazottak képzését nem tekintették szívügyüknek, már állásuk féltése miatt sem. Ha a vezetőknek volt is elméleti szaktudásuk, a művezetők csak gyakorlati ismereteiket gyümölcs*'ztették. Ez volt a "receptkönyv tudomány," ami tartalmazta a gyártási