Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
Réti L.; Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből összefoglaló A tanulmány bemutatja a magyarországi textilipari munkásság küzdelmeit az első világháború kezdetétől a második világháború végéig. A textilipari munkásság ekkor csak kis mértékben volt szervezett, harcainak túlnyomó többsége szervezetlen vagy alig szervezett munkások spontán sztrájkharca volt a kapitalista kizsákmányolás ellen. E harcokba esetenként a szervezett munkásság is bekapcsolódott, de a szakszervezet akkori, jobboldali szociáldemokrata vezetősége megalkuvó politikát folytatott, a harcokat igyekezett leszerelni. A szakszervezetben szerveződő szakszervezeti ellenzék a kommunista párt vezetése alatt törekedett ezt a politikát ellensúlyozni, a harcokat szervezni és azok élére állni. Éles küzdelem alakult ki a két irányzat között, melynek során az ellenzékieket kizárták a szakszervezetből. A szakszerlvezeti ellenzéket a fasiszta hatóságok csaknem ugy üldözték, mint az illegális kommunista pártot, ennek következtében tagjai közül sokan veszítették el kenyerüket és kerültek börtönbe. Később, a harmincas évek második felében, a kommunisták nagy erőfeszítéseket tettek a munkásegység megteremtése érdekében és ennek voltak is eredményei. A második világháború alatt, a rendkívül nehéz körülmények ellenére, a textilipari munkásság tovább harcolt az egyre romló megélhetési viszonyok, a fokozódó terror ellen, legjobbjai börtönbe kerültek, többen életüket vesztették. A háború végén a munkásság az üzemekben igyekezett megakadályozni a gépek és a dolgozók nyugatra hurcolását és ez sok helyen sikerült is. L. Réti: Auszüge aus der Geschichte der textilindustriellen Arbeiterbewegung zwischen den beiden Weltkriegen Zusammenfassung Das Studium stellt die Kämpfe der Textilarbeiter in Ungarn vom Anfang des ersten Weltkriegs bis zum Ende des zweiten Weltkriegs vor. Die Arbeiterschaft in der Textilindustrie war zu dieser Zeit nur in kleinem Masse organisiert, sie führte ihre Kämpfe überwiegend als unorganisierte oder kaum organisierte Streikkämpfe gegen die kapitalistische Ausbeutung. Fallweise schloss sich diesen Kämpfen auch die organisierte Arbeiterschaft zu, aber die damalige rechtssozialistische Gewerkschaftsleitung hat infolge ihrer opportunistischen Politik die Abbrechung der Kämpfe erstrebt. Die innerhalb der Gewerkschaft sich organisierende gewerkschaftliche Opposition hat sich unter der Leitung der kommunistischen Partei bemüht, diese Politik auszugleichen, die Kämpfe zu organisieren und sich an deren Spitze zu stellen. Heftiger Kampf hat sich zwischen beiden Richtungen entfaltet, im Laufe dessen die Oppositionisten aus der Gewerkschaft ausgeschlossen wurden. Die faschistischen Behörden haben die gewerkschaftliche Opposition beinahe genauso verfolgt, wie auch die illegale kommunistische Partei, infolgedessen sind sehr viele von ihnen brotlos geblieben und wurden ins Gefängnis geworfen. Später, in der zweiten Hälfte der Dreissigerjähre , haben die Kommunisten im Interesse der Arbeitereinheit ungeheure Anstrengungen gemacht, die auch erfolgreich waren. Während des zweiten Weltkriegs, ungeachtet der äusserst schweren Umstände, hat die Arbeiterschaft in der Textilindustrie gegen die sich immer verschlimmernden Lebensverhältnisse und den zunehmenden Terror gekämpft, ihre Besten wurden gefangengesetzt, mehrere von ihnen sind ums Leben gekommen. Am Ende des Kriegs haben sich die Arbeiter in den Betrieben bemüht, um zu verhindern, dass Maschinen und Werktätigen nach Westen geschleppt werden und das hat ihnen an manchen Orten auch gelungen.
