Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

badulás után megkezdték az építőmunkát. Nagy szerepük volt a kitelepítési kísérletek meghiúsításában, nekik köszönhető, hogy a német vezetés még a legkeményebb 97 utasításokat sem tudta végrehajtani." A harcok már a főváros területén folytak. A textilüzemek egy része is közvetlen harci területté változott. A Francia-Magyar Pamutiparról irja a gyár történetének krónikása: "1945 január első két hetében a gyártelep harcok szinhelye lett. A gyár mellett lévő katonai ruharaktárban az ott tartózkodó németek, valamint a Sashegyen elhelyezkedő német állások, heves aknatüzet zúdítottak a gyárra. A gyárépület délnyugati sarka beszakadt. A bálaraktár a találatok következtében kigyulladt és hetekig égett. A tüz azokra az üzemrészekre is kiterjedt, melyeket közvetlen bombatalálatok nem értek. A gyárban tartózkodók az óvóhelyre menekültek és a harcok során megsebesült szovjet katonáknak elsősegélyt nyujtot97 tak. Az emberek az egő gyárból a szovjet katonák segitsegével menekültek ki." A szovjet katonák nemcsak ezeket a munkásokat mentették ki az égő gyárból, hanem az egész emberiséget is a világégésből. Magyarország felszabadult, a magyarországi textilmunkásság történetében is uj, harcos fejezet kezdődött.