Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

akkori illegális lapjában, a Szabad Népben: "A Magyar Pamutipar az ország egyik legnagyobb és legfontosabb textilgyára. Talán ezért van az, hogy a gyárvezetőség mindent elkövet, hogy a munkások szervezetlenek és gerinctelenek maradjanak. A munkások között sok a nyilas /főleg svábok/ és igy sikerül a munkásokat egymás ellen uszitani. De azért ide is eljut a KMP szava. Nemrég történt, hogy a WC-ben "egy katonát sem Hitlernek" felirásu cédulákat találtak. Mikor a katonai parancsnok-ezredes ur tudomására jutott, hangszórón beszédet intézett a munkássághoz, amelyben egyrészt fenyegette a tettest, másrészt igyekezett meggyőzni a munkásokat arról, hogy milyen nagy "jótevőnk" nekünk Hitler. Igy azután még azok is tudomást szereztek a röpcsiről, akik egyébként nem tudtak róla. Az ezredes azonban ugy láthatta, hogy nem sikerült meggyőznie a munkásokat, mert egy hét múlva ismét dumát rendezett, ugyanazzal a tartalommal. A munkások között azonban mind többen jönnek rá, hogy Hitlertől csak a drágaságot és nélkülözést kaptuk. Röpcsink tehát megtette a szolgálatot, nem csoda, ha az ezredes ur olyan féktele90 nül haragszik érte. Elvtársi üdvözlettel egy szövő." A háború elhúzódásával mindinkább nyilvánvaló lett, hogy a Hitler-fasizmus elveszíti ezt a háborút. Már az 1942-es év elején fokozódott az ellenállás a háborúval szemben, amely a magyar népnek csak szenvedést hozott. 1942 március 15-re a KMP által vezetett Magyar Történelmi Emlékbizottság antifasiszta, hazafias tüntetésre hivta Budapest népét a Petőfi szoborhoz. Bár ezt az akciót a jobboldali szociáldemokrácia az utolsó pillanatban hátba támadta, mégis sokezer budapesti dolgozó harcos tüntetése zajlott le március 15.-én a Petőfi szobornál. Ennek a forradalmi akciónak a megrendezéséből és lefolytatásából kivették a részüket a textilipari munkások is. Micskó Rudolfné ekkor azt a pártfeladatot kapta, hogy szervezze meg a Jutagyárban március 15-e megünneplését. "Illegális vonalon kaptam - irja - 100-150 db Petőfi-jelvényt, hogy ezt a jutagyáriak között kell eladni és ezzel együtt ezeket az embereket meg kell agitálni, hogy legyenek ott a Petőfi szobornál. Az üzemben folyt az agitáció és folyt március idusa megünneplésének előkészítése. A gépeket piros papirrózsák diszitik, a nők mellén az aranyszinü Petőfi jelvény. 1942-ben március 15.-ét az akkori Népszava szerint, néma tüntetésként szabad csak megünnepelni. De aki ott volt, az tudja, hogy a Vigadó-tértől elinduló hatalmas tüntető tömeg transzparensekkel, jelszavakkal, Kállai elvtárs háborúellenes buzditó beszéde a Petőfi szobor talpazatán, eget-földet rázó mennydörgéshez volt hasonló. Biztos reszketett Peyer és Horthy! A tömeg zúgta: "Egy katonát sem Hitlernek!" "Magyarország ugorjon ki ebből az esztelen háborúból!" "Éljen a béke!" "Éljen a szovjet hadsereg!" A tömeg vörös koszorúval ment ezután a Kossuth szoborhoz. Rendőri riadóautó alította meg a tömeget, kardlapoztak, gumibotokkal ütlegelték a tüntetőket. Mi, jutagyáriak el91 vesztettük egymást a tömegben, de másnap a gyárban mindenki erről beszelt. 1942 nyarán nagy csapás érte a kommunista pártot. Letartóztatták többszáz tagját, szétzilálták szervezeteit. A textilmunkások közül is sokan jutottak ekkor a csendőrnyomozók kezére. A honvéd katonai bíróság tárgyalta a letartóztatottak ügyét és közülük Némety Ernő textilgyári munkást - mint már emiitettük - 6 évi,