Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
összesítőben" olvasható július 10.-i keltezéssel: "Bizalmas értesülés szerint a KMP és a szociáldemokrata párt szervei és tagjai együttesen végzik a gyűjtést a sztrájkoló jutagyári munkások segélyezése érdekében. Állitólag az Árpád uton levő Apolló mozi tulajdonosa egyszeri előadás jegyeit bocsátotta a sztrájkoló bizottság rendelkezésére. Ezeket a jegyeket a sztrájkbizottság tagjai árusították, s a befolyt összegeket a sztrájkoló munkások segélyezésére forditották." A jutagyári sztrájkot az egész munkásosztály magáévá tette és harcos támogatást nyújtott annak folytatásához és sikeres befejezéséhez. A tőkések azonban ugyancsak szivósan kitartottak és térdre akarták kényszeríteni a munkásokat. Hetek óta húzódott már a sztrájk és a munkások kitartása kezdett gyengülni. Az ekkor előállott helyzetről és az újpesti kommunisták tudatos irányitó tevékenységéről Írja Bárd András: "Már három hete tarthatott /a sztrájk/, eredményt azonban még nem ért el. A gyár vezetősége minden eszközt megragadott, hogy a munkásokat munkára birja ... A hozzátartozók rossz irányba befolyásolták a munkásnőket, egy részük visszaszivárgott az üzembe és felvette a munkát. A sztrájkok történetében a legkritikusabb időpont: vagy elbukik vagy sikerül ujabb lökést adni - elkövetkezett. Nekünk, az újpesti textil csoportnak sikerült az utóbbi: a sztrájktanyán lévő összes jutagyári munkásnőket akkor, amikor a helyzet már kezdett a sztrájk szempontjából veszélyessé válni, felvonultattuk az üzem elé. 300-an lehettek talán és felvonulásuk hire megelőzte őket. Még nem volt sok a sztrájktörő, ezek ugy megijedtek, hogy sietve elhagyták az üzemet. Az elkeseredett, zajongó asszonycsoporthoz csatlakozott egy részük, többen pedig hazaszaladtak. Igy sikerült a sztrájkot egy vagy két hétig tovább tartani. A gyár vezetősége tárgyalásba bocsátkozott a sztrájkolókkal. A tárgyalás eredményeként senkit a sztrájkolok közül el nem bocsájtottak. Fegyelmezetten vették fel újra a munkát a dolgozók, ami abban az időben nagy szó volt. Az üzem ettől kezdve szervezett lett. A vezetőség elismerte a bizalmi rendszert. Kisebb szociális és bánásmódbeli követeléseket is teljesítettek. De amiért a sztrájk tulajdonképpen kitört, a kétgépes rendszer bevezetését nem sikerült megakadályozni. A gyár vezetősége időközben különböző módosításokat hajtott végre a gépeken, vagyis tökéletesítette őket, igy lehetővé tette azt, hogy a szövőnők egy gép helyett kettőt tudjanak kezelni... Ez a sztrájk különösen az újpesti textiles mozgalomban jelentett fordulópontot, mert rendkivüli mértékben megerősítette a csoportot ugy újpesti vonatkozásban, mint a szakszervezet vezetősége felé is. Az újpesti textiles csoport taglétszáma állandóan emelkedett, a jutagyári munkások zöme belépett a szakszervezetbe és hosszú ideig biztos bázisát jelentette az újpesti és általában a magyar textilmunkás mozgalomnak. Ebben a sztrájkban szerezte meg az újpesti textiles mozgalom, később az illegális mozgalom, kádereinek egy részet. A Vörös Juta tehát megvédte becsületét. 1936 nyarán a textiliparra vonatkozóan is bevezették a 8 órás munkanapot és kineveztek 5 bizottságot, a textilipar különböző ágaiban megállapítható minimális munkabérek kidolgozására. A munkaidő 8 órára való csökkentését nem kapcsolták 4 3
