Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

ellenére, a sztrájkolókat a hosszú harc teljesen kimerítette. Ehhez járult a hatósági terror és a gyárosok lázas törekvése sztrájkbontók szerzésére. A munkássá végül elfogadta a gyár vezetőségének már korábban tett javaslatait és a sztrájk január 23-án befejeződött. A gyárvezetés javaslatát a Népszava igy ismertette: "Ismét megigérte, hogy a munka felvétele után olyan technikai és egyéb segítséget nyújt, amelyekkel lehetővé teszik a munka elvégzését. A munka felvétele után bizottság száll ki a gyárba abból a célból, hogy megállapítsa, vajon a keresztül vitt technikai könnyítések valóban lehetővé teszik-e a munka elvégzését. A gyár igazgatósága az összes sztrájkoló munkásokat visszaveszi, senkivel szemben megtorlást nem alkalmaz." Ezek persze teljesen általánosságban mozgó, lényegében megfoghatatlan Ígéretek voltak. Például nem volt tisztázva, hogy kikből áll majd a,z emiitett bizottság és milyen hatáskörrel. A gyárvezetőség Ígéreteinek megbízhatósága mindjárt az első napon kérdésessé vált. Mikor a munkások hétfőn reggel jelentkeztek munkára, ez történt: "A gyár vezetősége technikai és egyéb akadályokra hivatkozva, nem állította munkába az összes munkásokat. A munkába állítottak száma meghaladja a 400at, a többi 250 munkás csak napok múlva kezdheti meg a munkát." A munkások tehát kompromisszummal, félgyőzelemmel vették fel a munkát. A munkásmozgalom és a sztrájkok története azonban azt mutatja, hogy az ilyen kompromiszszumos megegyezés többnyire az erősebb fél, a tőkések valóságos győzelmét jelenti. Ez itt is rövidesen megmutatkozott. Alig egy hónappal a sztrájk befejezése után ez volt a helyzet: "A pesterzsébeti Jutagyár munkásai az elmúlt két évben két izben szüntették meg a munkát, mert a kétgépes rendszer fáradalmait nem tudták elviselni. A legutóbbi sztrájk 8 hétig tartott és akkor a gyárvezetőség az iparügyi minisztériumban megigérte a munkásoknak, hogy az uj munkarendszer elviselhetővé tétele érdekében technikai és egyéb könnyítéseket rendel majd el. Az igéret ellenére a gyárban a legkíméletlenebbül hajszolják a munkásokat és munkásnőket, akik ezt az őrült hajszát nem tudják elviselni. Arról is hangzott el igéret, hogy a munka felvétele után egészségügyi bizottság száll ki majd a gyárba, annak megvizsgálása végett, hogy a kétgépes rendszer káros-e a munkások egészségére. A munkások állítása szerint járt is kint a gyárban néhány idegen ember, de hogy kik és mit vizsgáltak, arra vonatkozóan senki sem tud felvilágosítást adni. Tény, hogy az állitólagos bizottság künn járta óta nem változott a gyárban semmi, a korlátlan kizsákmányolás és az embertelen munkahajsza tovább folyik. A munkásnők egymásután megbetegszenek. Több baleset is volt a gyárban. Az elmúlt héten egy munkásnak az egyik kezét összeroncsolta a gép, annyira, hogy fi 7 a kezafejét levágták " Ennek a nagy sztrájkharcnak az epilógusaként álljon itt a következő idézet a Textilipar Újság cimü lapból: "Pz összes textilipari vállalatok között, forgalom szempontjából, a legnagyobb eredményeket ebben az évben a Magyar Kender-,Len-és outaipar Rt. érte el. Az újszeged! és pestszanterzsébeti gyárak racionalizálása, a gépek jobb kihasználása és az üzemeknek vertikális alapon való teljes kiépitése lehetővé tették a forgalomnax néhány millió pengővel való emelkedését. Az üz-