Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Dr. Győriványi Sándor: A kötélgyártás szerszámainak fejlődése

azonos hosszúságukat kell biztosítani olymódon, hogy a leghosszabb pászmát mindaddig sodorják a többi mozdulatlansága mellett, mig egyenlővé nem válnak. Az utánforgót ezalatt lekötik vagy bilincsmüvei akadályozzák meg forgásában. Ha a pászmák párhuzamosságát elértek, behelyezik a nagyméretű ágvezetőt. Megkezdik ekkor a pászmázógép forgatását és amikor a kötélgyártó a pászmákban elég feszességet érez, megindul az ágvezetövel a pászmázógép felé. A horgokhoz érve valamennyi pászmát egy horogra akasztja át, s a pászmázógép forgatásával sürjtl a sodratot. Ezalatt az utánforgót ismét rögzítik. Az elkészült köteleket tetszetősebb külsejük elérése érdekében előbb nedves, majd száraz hálódarabbal simítják. Nagyon pozdorjás kenderből készült köteleknél régen kopozást is alkalmaztak, ami alatt a kötél drótfonadékkal, illetve szőrkötéllel való áthúzását értették. Ezt követően néhány befejező müveletet végeznek el. Ilyen a kötélvég kézzel történő eldolgozása /reibolása/ vagy zsineggel való lekötése. Amennyiben fülrészre van szükség, azt csürköléssel alakítják ki olymódon, hogy az ökörszaruból készült csürkölővel /masnoglival/ a pászmák között nyilast böknek, s azon húzzák át a kötél végét. Fuxoláskor a kötélvéget pászmákra bontják és az egyes pászmavégeket bujtatják át a kötél csürkölővel bökött szoros pászmanyilásain. A kötél csomagolását is nagyon egyszerű kéziszerszámokkal végezték. Ilyen volt a tekerő /haspli/, amely közepén egy vastengely számára átfúrt keményfa darab. Ebbe a csomagolandó kötél méreteitől függően 2 fabotot rögzitettek különböző távolságban. Nagyobb kötelek felszedéséhez négyoldalas, hasonló rendszerű motollát használtak. A felsoroltakon kivül a kötélgyártás szerszámkészletéhez még sok apró és archaikus eszköz tartozik. A különböző botok, mérőeszközök, horgasok /pl. horog a kötőfék kötéséhez/, kések, és a szerszámok javításához szükséges kéziszerszámok /pl. gerebenfog igazitó/ a maguk helyén egyként nélkülözhetetlenek. Befejezésül a mühelyberendezés értékéről is álljon itt néhány szó. A köteles mesterség szerszámai azok egyedi elkészítése idején általában drágábbak voltaK, mint a többi mesterségé. A XVI. és XVII. századi végrendeletekben találhatók olyan megjegyzések, amelyek a mühelyberendezés nagy értékére utalnak, és ez a körülmény is indokolja azt a tényt, hogy a mesterség néha évszázadokon át egy család kebelében folytatódott. Részletes leirás Lampe Ágoston panaszában maradt ránk 1848-ból. Ebben azzal fordul a Földművelés Ipar és Kereskedelemügyi Miniszterhez, nyújtson segítséget ahhoz, hogy a köteles legények mesterré válása elé ne gördítsen akadályokat a budai céh. Többek között elmondja, hogy "a kötélgyártó szerszámok ára 453 forint, mig egy legény 5-6 forintot tud legfeljebb évente félretenni." Az 1900-as években "egy kötelesmester műhelyének értéke 5 hold föld árának felelt meg Kiskunfélegyházán." Ekkor már 2 ausztriai és 1 magyar gépgyár /Apatinban/ készített köteles szerszámokat.