Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből
munkásság a munkaidőnek ilyetén való felemelését nem vette tudomásul és erre a gyárigazgatóság kizárta őket. Az igazgató egyébként nem takarékoskodott a fenyegetéssel sem. "A gyárnak még van zsirja, cukorja, lisztje, no meg pénze is, a gyár birja. De maguk éhesek, rongyosak, maguk nem fogják birni és ha a tegnapi vacsorájuk is elpárolgott a testükből, akkor még 11 órát is fognak dolgozni" mondotta a nagylelkű gyárigazgató." Márciusban békéscsabai harcokról szerzünk tudomást egy üzemtörténeti munkából. "1922-ben /márciusban/ sztrájkoltak a Hubertus dolgozói és szolidárisán támogatták harcukat a Rokkások is. Az emelkedő árak mellett a nevetségesen kicsi bérek felemeléséért kezdték a sztrájkot és ismét követelték a túlórák kifizetését. A harc azonban már nemcsak a tőkéssel, hanem a rendőrséggel is folyt. A hatalmas és egységes munkásmegmozdulásra feldühödött Horthy-rendőrség a textiles szakszervezetre tört, elkobozta a szakszervezeti könyveket, nyilvánosan elégette azokat. Letartóztatták Botyánszky Pálnét és Molnár Máriát, a szakszervezet akkori vezetőit, gyanusitván, hogy ők voltak a sztrájk szervezői, s az illegális kommunista párt befolyására tettek ezt. Azonban nem tudtak rájuk bizonyitani semmit és néhány hetes fogvatartás után szabadon bocsájtották őket. A sztrájk 12 eredményeképpen sikerült minimális béremelést elérni." Az éhség korbácsa Csepelen is arra késztette a textilipari munkásságot, hogy szervezkedésbe, harcba kezdjenek. 19 22 április 22-én nagy munkásgyülést tartottak, ahol megválasztották a bizalmi testületet és megfogalmazták követeléseiket. "A gyár igazgatósága erre azzal felelt, hogy a megválasztott bizalmiak közül többeket elbocsájtott. Az elbocsájtások után a gyár munkásai egy küldöttség utján bejelentették az igazgatóságnak, hogy az elbocsájtott bizalmiakkal szolidaritást vállalnak és kérték, hogy helyezze őket vissza állásukba. Az igazgatóság ezt a kérést nem teljesítette, hanem kizárta a gyár valamennyi munkását." A gyár tehát hatalmi harcot provokált, teljesen és egyszeriben le akarta törni a munkások szervezkedését és követeléseit. Ez azonban ebben az esetben nem sikerült. A munkások összetartása meghozta az eredményt. "A csepeli posztógyári munkások 4 napi harc után megegyeztek a gyár igazgatóságával és hétfőn reggel felveszik a munkát. A gyár igazgatósága és a textilmunkások szövetsége között lefolyt tárgyalások eredményeként az elbocsájtott munkásokat visszahelyezik a régi helyükre. Ezzel megszűnt a harc oka és a munkások hétfőn valamennyien megkezdhetik a munkát."^" 3 Folyt tovább az egyenlőtlen versenyfutás az elértéktelenedő bérek és az ugrásszerűen emelkedő árak között. A munkások egymás után érték el béreik jelentős - látszólag jelentős - felemelését, ami azonban rövidesen ismét semmivé foszlott, lehetett elölről kezdeni az egyenlőtlen küzdelmet. Maró gúnnyal irta ekkor a Textilmunkás: "Egy jó tanács ... ne együnk ebédre kolbászt, uborkával és gyümölccsel - hascsikarást okoz. Inkább főtt ételt a vendéglőből." Egy textilmunkás egész napi keresete ekkor jóval kevesebb volt egy vendéglői ebéd áránál!