Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Dr. Győriványi Sándor: A kötélgyártás szerszámainak fejlődése

Hátsó nyelükre egy másik deszkát, a hajtódeszkát csúsztatták rá, amelyet 2-3 munkás forgatott körbe. A szerkezet erős cölöpökre épült, mint azt a bázeli üvegfestményen /1615/ jól megfigyelhetjük. A XVIII. századból való magyarországi ábrázolásán /31. ábra/ ezt a nehéz fizikai munkát, a kallantyu forgatását egy féllábú rokkant is végzi. 31. ábra Kallantyus szerszám a XVIII. századi hazai tusrajzon. /A szerző tulajdona./ A XIX. században szoritja ki a kallantyút a pászmázógép, a ksir. Neve a német Seilergeschir /= kötélszerszám/ szóból rövidült a szakmai zsargonban. Fogaskerék meghajtással látták el, mert zsinór vagy hurmeghajtás esetén a nagy erőhatások következtében csúszás következne be, ami egyenetlen sodratot okozna. A XIX. század elején átmenetileg volt ilyen változat is /15. ábra/. A pászmázógépet kétféle kivitelben készítik. Az egyik a keresztes ksir, mivel a fogaskerekeket és a horgokat mindkét oldalon két-két keresztbefektetett acéllemez tartja össze /32. ábra/. 32. ábra Keresztes pászmázógép /ksir/ 1930-as szerszám árjegyzék alapján. A négyszögletes pászmázógépen /33. ábra/ a fogaskerekeket 2 négyszögletes acéllemez közé helyezték. Mindkét tipusnál a forgattyuval hoznak forgásba egy nagy fogaskereket, s ez a horgok tengelyén ülő kis fogaskerekeket hajtja meg. Az áttételi viszony a meghajtó nagy fogaskerék és a horgok fordulatszáma között 1től 16-ig terjed. A kötelek készítésénél használt utánforgó, a szálvogni is erosebb és nagyobb Sulyokkal nehezitett erős, vaskos, kerekes szánra helyezték fel a külön ember