Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Dr. Győriványi Sándor: A kötélgyártás szerszámainak fejlődése

megköveteli. A sodrat mértéke ugyanis az ágvezető haladási sebességétől és az utánforgó henger fordulatszámától függ. Minél lassabban halad a kötélgyártó az ágvezetővel, annál erősebb sodratot kap a pászma. Amikor az ágvezetővel a köteles a fonókerékhez ér, kiemeli a fonóhorgok közül az ágvezetőt. Néhány ellentétes irányú horogfordulat után leszakítja a meglazított fonalvégeket a horgokról összepedri azokat, maja egy horogra akasztja valamennyit. Ezután néhány fordulatot adnak a kész pászmának, hogy a sodrat szépen, egyenletesen helyezkedjek el. Ezt a müveletet sodratsüritésnek nevezik. A kész pászmákat a fonótér mellett éppúgy helyezik el rudakon /botokon/, mint ahogyan azt a fonalakkal tették. A zsinórozás, a pászmák elkészítése nagy gyakorlatot, hosszú tapasztalatot feltételez, mert a pászmáknak a további feldolgozás erdekében egyenletes vastagságúnak, sodratunak kell lennie. 4. Szálazás /a pászmák kötéllé sodrása/ Vastagabb kötelek készitése a legkezdetlegesebb viszonyok között több ember kézi munkájával, szinte eszköztelenül valósul meg. I.e. 14 50-ből, Egyiptomból származó sirképen a különféle vastag köteleket készítő férfirabszolgák közül egy sodorta a pászmákat, egy összeeresztette, egy pedig szabályozta futásukat /27. ábra/. A sirfestmény más helyén fonatolással /flektolással/ készítenek kötelet /28. ábra/. Ezzel az eljárással 8 ágból /pászmából/ ma is fonatolnak négyszög27. ábra Színes festmény Kha emvessenek sírjából i.e. 1450-ből /British Museum, Egyiptomi gyűjtemény/ Kötél fonatolás i.e. 1450-ből. 28. ábra