Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Dr. Győriványi Sándor: A kötélgyártás szerszámainak fejlődése

Az orsón végzett fonás nem tette lehetővé, hogy az igy készült kötél a célnak megfelelően vastagitható, vékonyítható legyen. Csak állandó keresztmetszetű kötelet lehetett késziteni ezzel a technikával. Az élet mindennapi gyakorlata, a differenciáltabb eszközök iránti igénye tette szükségessé a kora középkorban önállósodó köteles mesterség alapvető sodratadó szerszámának, a horgasfának megjelenését. Ez a szerszám valamennyi köteles céhpecséten, címeren ábrázolásra kerül akkor is, amikor már régen felváltotta a fonókerék. /8. ábra/. 8. ábra Köteles cimer a budai kötelesek fém behivótábláján 1776. /Magyar Nemzeti Múzeum/. Legegyszerűbb változata egy fa ágából készült horog, amelyet az állitófa lyukába dugnak. Erre a horogra akasztják a gondosan kifésült szálak /rostok/ végét, amelyet azok elrendezése /szalagositása/ után ujjak segítségével megsodornak. Ilyen módon csak rövid kötél készíthető. A halászok készítettek maguknak igy Hermann Ottó tanúsága szerint még a XX. század elején is lajfántot /Leinfaden?/. Ha a horgasfa szárát az állitófa lyukán tul forgattyuval látják el# s a forgattyuval a horgot valaki forgatja, ugy a sodrás helyett minden figyelmét a szálak /rostok/ elrendezésére, a szalagositásra fordíthatja a dolgozó. Hasonló szerszámot használtak a Szentes környéki parasztok még a XX. században is, amikor kötelet készítettek házi használatukra. A horgasfa egy tökéletesített változatát közli a nürnbergi iparosokat ábrázoló v"~""'~^ f'j 9 . ábra Horgasfa a nürnbergi iparosokat ábrázoló Mendel alapitvány törzskönyvében /1389-1399/. Mendel alapitvány törzskönyve 1389-99-ből. Ezen már megfigyelhető a horog csúszkálását akadályozó és a forgást egyenletesebbé tevő fixáló vitorla is. /9. ábra/.